Egy kis angol-skót különlegesség. Most írom le őket, mert érzem, hogy pár nap múlva normálisnak fogom találni őket, nem pedig különlegességnek.
A mosdó kagylóban mindenhol két csap van. Egy a forrónak, egy a hidegnek, szóval a langyos vizet el lehet felejteni. A zuhanyzóban on-off gombbal kapcsolod be a vizet. Szóval a vízsugár erősségét nem lehet állítani.
A leveses kanaluk teljesen kerek, kör alakú nem mint nálunk olyan ovális, és rendkívül kicsike. Apu megőrülne tőle.
A konenktor háromlyukú, de mint kiderült ugyanolyan, mint nálunk, a harmadik csak biztonsági kapcsoló, mondván, hogy egy kisgyerek két hajcsatot be tud dugni a konnektorba, de hármat már nem. Ennek köszönhetően, minden magyart már az első nap megtanítják arra, hogyan kell a britt konnektort megerőszakolni. Csak egy toll kell hozzá, vagy egy villa, amit be kell dugni a felső lyukba, s az alsó kettőt már úgy használod, ahogy otthon. Lehet kapni átalakítókat is, s majd veszek is egyet, mert ez a módszer nem túl szimpatikus. De vicces, hogy a magyar ember milyen találékony.
A legmeglepőbbet ma találtam a bárban. A cukros üdítőikre ráírják, hogy know your limits, s felsorolják, hogy kinek mennyit tanácsos inni az adott üccsiből. pl: felnőttférfi nap 2-4, felnőtt nő 1-3, gyerek 1, s van mellette egy elhízott női piktogram áthúzva. Küzdenek a nép elhízása ellen. Bezzeg az alkoholon nincs semmi ilyesmi, s nem is foglalkoznak vele. Itt tényleg mindenki alkoholista. Meg tudtam, hogy egyáltalán nincs porno, se újság, se videó semmi. Egyik srác nagyon rá van kattanva, s felkutatta a környék összes városát, de nem talált.
JA és ami a legjobb, az utca kivételével, mindenhol tilos a dohányzás, minden zárt térbe tilos, értsd, étterem váróterem pub, stb. Így hálistennek hiába vagyok egész nap a bárban, este nem büdösen, hanem szinte patyolat tisztán megyek haza.
Az idő gyönyörű. Félve írom le, mert akkor tuti elromlik. De mióta itt vagyok, 4 napja, még nem láttam esőt. Ma például egyetlen felhő sincs az égen. S itt a napfénynek tényleg értéke van. Imádom. De a felhőket is. Alig várom, hogy végre sétálhassak egy nagyot a környéken. Egyenlőre minden energiámat a melóra koncentrálom. Kezdő vagyok még, meg kissé ügyetlen,de aranyosan csinálom, s a vendégeknek tetszik. Meg hálistennek tele vagyunk idősekkel, akik aztán tutira ráérnek, meg olyan nagypapásan, nagymamásan bíztatnak is, ami nagyon jól esik. Én meg mosolygok,mint a vadalma, s ezt bírják.
