CSütörtökön érkezem Pestre, Áginál fogok aludni, és gondolkozom, hogy meddig maradjak Pesten. Család is vár ezerrel, szal gondoltam húzok haza pénteken, de ha ráértek, és van kedvetek, pénteken bulizhatunk egyet Pesten, és akkor szombaton megyek haza. Szal feldobom szavazásra. Ha ráértek, és akartok, akkor mulassunk, ha nem jó, akkor majd egy kicsit később, mikor Kaszóból visszajövök Pestre.
Dublin,Dublin
Hihetetlenül jól esik, ahogy vártok haza. Mindenkinek majd jól a nyakába fogok ugrálni. J
No de még Dublin.
Egész nap a várost járom, muzeumok, épületek, fotozgatok,stb. Voltam a szt Patrick Katedrálisban is, tényleg gyönyörű, na de ezek most nem olya fontosak, majd megmutatom a fotókat. Kiscit kezdek besokalni a látnivalóktól úgy érzem. Legutobb mikor az utca sarkon belebotlottam egy régi épületbe, fél hangosan az futott ki a számon, hogy „na ez meg mi a szar itten?”, s unottan vettem elő a térkpet. Akkor kicsit elgondolkoztam, hogy mizu. Kezdek besokalni, na de a Coldplay koncert. Atyaég!!!!
Kezdjük ott, hogy majdnem kihagytam. Reggel dunálok az ír szobatársaimmal, hogy mi csinálok ma, és ők mndják, hogy na és a koncert? (korábban beszéltünk róla), én meg nagy lazán mondom: az holnap lesz. A csaj mondja, hogy nem, hanem ma. Mondom dehogy is, veszem elő a jegyet, s akkor láttam, hogy igaza van. Bakker ha nem szól, simán egy nappal később mentem volna oda a helyre. Aztán meg mikor elindultam szépen mindent bepakoltam a zsbembe, hogy ne keljen táskát vinni, s majdnem elfelejtettem a jegyet. Szóval majdnem nagyon megszivattam magam, de végül minden ok volt.Kint volt a buli a város szélén egy parkban. Európa legnagyobb parkjában. S téyleg nagyon nagy volt. Ami kb azt jelenti, hogy lejártam a lábam mire odaértem. Vagy 5 km-t gyalogoltam a koncertig. S mikor odaértem, akkor tudatosult bennem, hgy ez szabadtéri buli lesz. Írosrszágban az necces, de mákunk volt, meg semmi eső. Viszont a hangulata teljesen más egy szabadtéri koncertnek, egy kb erdő közepén hatalmas szinpad, száraz fű, tojtoj, ez volt az én kis szigetem, ha már idén nyáron kimaradt a fesztival. Befelé menet csajok valami prómóciós ajándékot osztogattak. Hajpantot rozsaszín hajjal. Mondta is a csaj, hoyg: Do you want crazy hair? én meg nagy viccesen : I have already had. De azért elfogadtam. Aztán ahogy beértem egyből sört vadásztam, de nem volt sehol. Kaja ezer bódé, de sör sehol. Aztán megtaláltam. Külön kordon mögött volt a sör részleg, s csak úgy engedtek be ha kinéztél 18-nál idősebbnek, vagy igazoltad a korod. Ez aztán a fiatalság védelem. Amúgy meg az ír kormány úgy védekezik az alkoholizmus ellen, hogy a csillagoségig emeli a pia árát. Egy korsó heineken 6 euró volt, kb 1500 ft. 2,5 deci bor 7 eur 1750 ft. Szóval nem rúgtam be.
Két előzenekar volt, egyiket sem ismertem, White Lies, Elbow. Nem voltak nagy számok. Alig vártam, hogy vége leygen, meg már akkor bennem volt 5km, meg 2 óra álldogálás, szal elnyúzottan vártam a coldplayt, aztán átszerelték a szinpadot, s aztán, s aztán megjöttek.
DE az az örjöngés. Ahogy beléptek, azt vettem észre, hogy én is telitorokból üvölotök. Egész jól helyezkedtem, 10. sor környéke, se túl közel se túl távol. Nagyon erős kezdés volt. 4.szám volt a viva la vida. Azt hittem az lesz a finálé, de hamar ellőtték. Nagyon éltek a szinpadon, s tisztaszívből játszottak. Chris Martinnak meg van egy erős kisugárzása. Volt egy kis show is. Yellow-nal rengeteg hatalmas sárga lufit küldtek a tömegbe, egy másik számnél, több ezer apró papír pillanngót fújtak ránk, vagy ezer színűt, gyönyörű volt, ahogy ott szállíngoztak lefelé. Aztán hátra menetk egy kis szinpadon játszani a közönség hátrébb lévő részének, na akkor döbbenetem rá, menniyre jó helyem van. Bakker oylan messze volt a vége, hogy semmit nem láttam belőlük. Aztán visszajöttek, volt két kis befutó a tömegbe, azon is mászkálták, na kkor nagyon közel voltak hozzám. Zongora gitar, mindent bevetettek, s a rohadékok nagyon sokáig vártak a visszatapsra, már kezdtem azt hinni vissza se jönnek, s még nem játszották el a scientist amiért jöttem. Naná, hogy az volt a ráadás. Hihetetlen volt. A végén kaptunk kifelé menet egy ajándék cd-t amin van 5 élő felvétel. Szóval király.
Utána újabb 5 kilometer gyaloglas. Mindenem fájt, de a föld felett sétáltam. Hazaérve belebotlottam az új szobatársaimba, 5 spanyol fiatal, 3 pasi két csaj, elbűvölőek. Egyből hívtak, hoyg menjek velük sörözni. Először nemet akartam mondani, mondván hogy fáradt vagyok, ami igaz is volt, de aztán azt gondoltam miért ne. Naná, szóval Coldplay után 5 spanyollal mulattam, s ezek a spanoyl csajok elbűvölőek, s nagyon viccesek. Az egyiknek odaadtam az ajándékba kapott promóciós crazy hajat. Nagyon tetszett neki. Mondom neki Put on, mármitn hogy vegye fel, ők meg elkezdtek nagyon röhögni, mert kiderült, hogy a puton egybe spanyolul azt jelenti, hogy kurva. De valami extra csúnya változatban. Aztán még hajnalig dumálgattunk, Madridról, Barcelonáról, melyik jobb hely stb. Aztán kidőltek, mert Párizsból jöttek reggel, és az utcán aludtak, mert hjnalban indult a gépük, és nem akartak pár óráért még egy éjszakát fizetni a hostelben. Bevállalósak.
NA röviden ennyi.
Az utolsó napon már nem kellett dologoznom, így elment Stirlingbe, banki ügyeket intézni. Át akartam utalni az itt megkeresett angol fontot magyar számlámra, s azt csak személyesen lehet. Egészen simán ment minden, csak éppen a csaj elütött egy számot. 4-es helyett 7-est írt, én meg mire észrevettem, már elindult az utalás.Na utána azért leizzadtam egy kicsit. Szerencsére megoldották, de telefonálgattak vagy félórát. Most éppen úton van a pénz. Ez a legrosszabb. Eltűnt az angol számlámról, s a magyarra csak pár nap, akár egy hét múlva jön meg. Remélem minden rendben lesz vele. Sétálgattam Stirlingben, megnéztem a padot a busz megállóba, ajol első napomon vártam a buszt, miután Michelle és Claire a két nagyon kedves idős hölgy elhozott a reptérről. Leültem ugyanoda, és próbáltam felidézni milyen érzés is volt akkor itt lenni. Újra furcsán fülelni a skótok beszélgetéseit, úgy nézni mindenre, mintha először látnám. Nehezen ment.
Mikor visszaértem Peterrel a szlovák sráccal elmenttünk piát venni az estére. Még egy utolsót bicikliztem Skóciában, s szerintem az egyik legragyogobb napsütésű délután volt aznap. Sokat mókáztunk Petykóval. Vicces vele lenni. Aztán leültünk a szállás előtti padra, mert annyira szép idő volt, hogy nem akartunk bemenni, és elkezdtünk sörözni. Épen valami robogós találkozó volt a hotelnél, és tele volt a parkoló hippi arcokkal. Még sátrat is vertek a hotel mellett, nem tom a tulaj, hogy engedte meg nekik. Biztos lehúzta őket érte. Aztán szép lassan végeztek a többiek is este kilenc körül, és mindneki gyűlt a pad köré. Én jószokásomhoz híven vettem egy buborék fújót, és azzal mókáztunk. A thaiok nagyon aranyosak voltak. Elkezdték kapkodni őket, mint valami kis cicák. Aztán kezdett hűvös lenni, így bementünk. Kaptam Alfitől, és Pentől az ex szobatársaimtől ajándékot, vicces hűtőmágneseket, meg egy porcelán kacsát. Ugyanis az utolsó héten egyik mókás vacsoránk során elkezdtük találgatni, hogy ki milyen állatra hasonlit. Alfie majom, de nagyon, Pen zsiráf, mert elég hosszú a nyaka, Ati az új szobatársam zebra, mert van egy fekete fehér csíkos zoknija. Engem meg lekacsáztak, háát nem tom, na mindegy. Szóval kaptam egy porcelán kacsát.
Aztán Dew a másik jópofa thai fickó hozott egy füzetett, hogy írjam bele a nevem elérhetőségem meg pár sort. Akkor tudtam meg, hogy van neki ez a titkos füzete, és mindenki aki elment, írt bele valamit. Hátborzongató volt olvasni őket. Én is írtam pár sort, ja és kapta tőle is ajándékot, egy kulcstartót.
A végéresikerült berugnom. A többiek visszafogottak voltak, érthető, sokan reggel hatkor kezdtek dolgozni. Kb fél háromkor ledöltem, hogy alszok másfél órát, mert Michael a volt segédszakács jött értem kocsival, hogy kivigyen a reptérre. Rendes volt. Csak miattam felkelt hajnalban. Szóval fél háromkor lefeküdtem, hgy alszok egy cseppet. Pen mondta, hyg azért benéz, hogy fel tudtam-e kelni. Én még szinte sohasem aludtam el, de akkor igen. Pen keltett. Michael már rám várt. S még nem volt teljesen összepakolva minden. Még részeg voltam, szinte aludtam, és úgy szortam be acuccok egy részét. a Személyeseket. Fogkefe, papaucs törölköző, stb. Asszem elhoztam a szobatársam borotvahabját is, mert most kettő van a táskámban. Ahogy meghallották, hoyg húzom a kofferem a folyosón sorra nyíltak az ajtók, és még mindenki utoljára, pizsamában, kócosan megölelgetett, és sok szerencsét kívánt. Nagyon jól esett.
Hamar kiértünk. Michael aznap dolgozott,és vissza kellett érni időre, ézért elég korán kivitt. Még volt két és fél órám a repülő indulásáig. Na akkor nagyon rossz volt. Álmos voltam, félúton a másnaposság és a részegség között egy reptéren a cuccaimmal. Aztán becsekkoltam. Vettem elsőbségit ajegyemel, hogy ablakhoz ülhessek, így a nagy sort ki kerülve, másodikként szálltam fel a gépre. Ragyogó napsütésben indultunk el, és végig annyira tiszta volt a z idő, hgy nem volt alattunk felhő, így végig láttam a földet. Láttam ahogy elhagyjuk Angliát, és láttam ahogy néhánys perccel később megjelenik alattunk Írosrszág sziklás partja. Fotoztam ezerrel annyira szép volt. az egész út mindössze 50 perc volt, kétszer elbóbiskoltam, így szinte olyan volt, mintha csak álmodtam volna. Leszálltam a gépről, mély levegőt vettem, és úgy éreztem magam, mint egy rocksztár, aki turnézik. Megkaptam a csomagjaimat, megkersetem a buszt ami 2,20 euróért elvitt a hostelig, szoltam a buszosnak hogy let me know, ha ott vagyunk, mondta hogy naná, aztán két megálló múlva a busz megállt, és sofőrt cseréltek. Műszak váltás volt. Szoltam az új buszosanak is, ő is bólogatott, de a biztonság kedvéért megérdeztem egy ír utast is. Végül ő segített. Ezek az írek nem is beszélnek furán, sőt nagyon tisztán. Jobban értem őket, mint a skótokat, vagy az angolokat. Persze azt mondták, hgy ez itt a főváros, vidéken azért más a helyzet, és én mondjuk speciel Skóciában nagyon vidéken voltam.
LEcuccoltam a hostelben odaértem már kb fél 11-re, és a szállást csak 14.00-kor lehetett elfoglalni, szal bepakoltam a cuccaimat, és neki vágtam Dublinnak. Akkor jött ki rajtam a fáradtság.
1,5 órát aludtam, 2 üveg bort megittam előtte este, szal azt sem tudtam hol vagyok, csak ténferegtem. Őszíntén szólva elsőre nem volt lenyűgöző Dublin. Kicsit kopottas, és tényleg piszkos.
Aztán beköltöztem a szobámba, aludtam egy félórát, viszont mivel a legolcsób megoldást kerestem ezért olyan szobát béreltem ahol rajtam kívül még 5 idegen külföldi lakik. Én voltam az első aki beköltöztt, így úgy feküdtem le, hogy bármikor jöhet bárki. Nem aludtam méylen, mégis jól esett-. Aztán lezuhanyoztam, akkor jöttem rá, hogy előző nap kihagyatam a fürdést felborult minden, s miután tiszta ruhát húztam megis borotválkoztam valahogy jobb hangulatba kerültem. Megjöttek a szobatársaim is. Két Finn csaj. Nem túl széepk, de aranyosak. Azért ez a finn nyelv ijesztő. Főleg ahogy az egyikőjük beszélt.
Az itteni ismerőseimmel este nyolckor találkoztam a Spire-nél, ugyanis Dublin közepén van egy hatalmas tű. Valójában egy rohadt nagy fém pozna, van vagy 30 méter, és szerintem elég furán néz ott ki, de így legalább mindenki ott találkozik.
Mónit aki itt él már egy idejemég a fősuliról ismerem. Egy koliban laktunk. Nem lűáttam vagy 3 éve. De nem volt semmi feszengés. Az első pillanattaól simán mókáztunk együtt.A abarátja is jófej.
Később csatlakozott hozzánk Marcsi, Móni munkatársa, és Mark, Marcsi pasija, aki fülöpszigeteki,d e Ausztráliában nőtt fel. Hihetetlen fickó. Annyira közvetlen életvidám központi figura. Rngeteget nevettünk. S tökérthetőe beszél angolul, s néha csak úgy bedob egy magyar szót, mert ismer egy párat. S tök meglepő mikor angolul kérdezel valamit és magyarul válaszol.Bárról, bárra jártunk. Szombat este volt, így dugig volt minden. Ituk asöröket, hallgattuk az élőzenét, mert itt minden bárban van, és közbebn összehaverkodtunk Spanyolokkal, Olaszokkal, persze mindez Márk hihetetlken kisugárzásanak köszönhető, és egyszercsak azt vettem észre, hogy egy asztalnál ülünk spanyolok, olaszok, magyarok és Mark Ausztráliából. Hajnali 2-ig jártuk a bárokat. Vagy 15-ben voltunk. Van Dublinba egy negyed a Temple bar, ami dugig van bárral, egymás mellett van, vagy 100, és mindenhol élőzene megy, meg ezer ember, és jó sörök. A búcsúbulim összefolyt az istenhozott partymmal. Három körül elfáradt mindenki, és haza mentünk. Simán haza találtam. Nem olyan nagy és bonyolult ez a Dublin. Az utca dugig volt emberekkel, mint egy Szigetfesztivál. Közben kaptam még két lakót. Mikor hazaértem félnégykor még két sötét alak aludt a szobában. Vicces ez a hostel, egészen addig míg elnem lopják semmimet. Éppen ezért úgy aladtum, hogy a párnám alá raktam a pénztárcámat, meg a mobilomot. Reggel a finn karattyra ébredtem. El sem tudok ennél szebbet képzelni. Ahogy a K-val megspékelt H-kat ejtik, meg azok a fincsi RRRR-ek. Mint egy rozoga traktor. Mikor elmentek megnéztem, hoigy nem húzzák-e maguk utána bőröndömet, de hál istennek nem. Vissza aludtam, majd reggel 9 körül ébredtem. Addigra a két sötét alak is felkelt. Spanoylok, s be nem áll a SZÁJUK. Vicces az angolt hallgatni Spanyol kiejtéssel. Viszont barcelonából jöttek, szóval már jó arcok. Kicsit dunáltunk, aztán mentem reggelizni. A szálláshoz jár reggeli, de elég hülye önkiszolgálós rendszer van, s mire lementem kifosztottak mindent. Szal egy boltba mentem, sé egy parkban regeliztem. Tart a jó idő, gyönyörűen süt a nap, és egy csepp eső sem esett. 4 hónapja ez az első napom eső nélkül.Hihetetlen volt a tegnap este, meg ez az egész utazás, viszont döntést hoztam, és hazamegyek.Nem rossz Dublin,m de nem akarok itt élni. Nem az én városom. Ugyanakkor nagyon jó lesz már haza menni. Uk-be bármikor visszajöhetek dolgozni, mert meg vannak hozzá apapírjaim, de egyenlőre nem akarok. Hihetetlen volt itt kint lenni. Annyi élméyn ért, anyi új inger, tele vagyok. Haza megyek az ismertbe. Hiányzik, és várom már. Mikor kijöttem fél évre- egy évre terveztem. 4 hónap lesz belőle. Kevesebb, mint ahogy otthonról gondoltam. Ugyanakkor nem érzem azt, hgy maradnom kéne. Kalandot kerestem megkaptam. De töményen. Amit ebből ki lehetett hozni, azt maximálisan kihoztam (Stirling Edinburgh, Glasgow, Dublin rengeteg látnivaló,lengyelek, szlovákok, thaiok, spanyolok, olaszok, ausztrál fickó, skótok, angolok, finnek, ezer nemzet, akikkel találkoztam) , az angolom is fejlődött, pénzt is kerestem,d e a lényeg az érzés, ami leírhatatlan.
17-én este érkezem Pestre.
De addig még vissza van egy Coldplay koncert.
A világ kiszámíthatatlanul szép:-D
Ma felmondtam. Életem során ez volt a hatodik felmondásom, mégis izgultam. Itt egy hét a felmondási idő, a gépem jövő szombaton indul, s mivel hallottam, hgy nagyon megszivatnak mindenkit az utolsó hetében, mert nem örülnek annak, hogy mndenki 3 hónap után lelép, ezért az utolsó piulanatra hagytam.Vicces szitu volt. Egész nap készültem, kerestem a megfelelő pillanatot, de valahogy nem találtam, aztán mikor végeztem a melóval a főnök asszony szólt, hogy szeretne velem beszélni, de jó ,gondoltam, én is szeretnék vele. Párat hibáztam mostanában , és megkérdezte mi a baj, mondtam semmi, meg hogy igyekszem a legjobbat khozni magamból (do my best), ebben is maradtunk, már állt volna fel, mikor mondtam please stay, maradj még egy kicsit, I quit, felmondok. Csak nézett kerek szemekkel, megsem kédezte miért, ezért magamtól, mondtam, hyg megyek Dublinba, csak annyit kérdezett mikor, s miután feleltem szó nélkül felállt, és ott hagyott. Hetente felmond valaki, szóval hozzá van szokva, de azért láttam rajta, hogy megleptem. MEgkönnyebülés volt. A kollégákat is sokkoltam, tudták, hjogy Dublin az álmom,de azt nem, hoyg meg merem lépni. Kéttős volta reakció, volt aki megölelt, és velem örül,d e jó, hogy meg mered tenni, volt, aki döbbenten nézett, hogy ez ilyen egyszerű, ugyanis ő már 2 éve itt tesped, pedig szíve szerint tovább állna. Este újta dolgoztam, és nem basztattak, inkáébb csak elrettentő adatokat közöltek Írországról. NEM vártam, hgy támogatni fognak, s károgó emberek mindig vannak. S ha igazuk lesz, legalább körülnézek Dublinban.
Azért még mindig kettősség van bennem. Abban biztos vagyok, hogy el kell mennem Dublinba, de abban nem, hogy ott is kell maradnom, meg élnem. Majd meglátjuk. Sodródok. Majd követem az ösztöneimet, aztán lesz, ahogy lennie kell. Azért most gondoltam bele igazán, hogy pár nap múlva Dublinban fogok teli torokból énekelni egy Coldplay koncerten. Ott fogok állni a sok ír fiatal között. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.
Na ilyet sem csináltam még. 12-én repülök.
Átköltözöm Dublin-ba.
Jövő szombaton reggel indul a gépem. Lefoglaltam egy szállást is.
Régóta gondolkozom, hogy Dublinba kéne költözni, most viszont megtalált egy ismerősöm wiwen, s tőle gyűjtöttem egy kis infót az ír munkavállalásról. Van egy kis megatkarított pénzem, némi külföldi tapasztalatom, miért ne vágnék bele. Kíváncsi vagyok arra a városra. Amit ettől a Skóciától megkaphattam, azt már megkaptam. Láttam Edinburgh-t, Glasgow-t, UK legnagyobb tavát, laktam thai-okkal, dolgoztam skótokkal, angolokkal, kipróbáltam a vendéglátósdit, gyönyörködtem a skót tájban. Ideje tovább állni, mert ha maradok, azt csak időpazarlásnak érezném.
Ugyanakkor tele vagyok kérdésekkel. Nem tudom, most hol a helyem. Nem vagyok benne biztos, hoyg tényleg Dublin-ban akarok élni. Abban sem, hogy haza akarok menni, bár már azt sem bánnám.
Helyzetbe hozom magam, aztán majd meglátjuk. Szóval vagy megvetem a lábam Dublin-ban, és egy darabig ott maradok, vagy eltöltök egy-két hetet ott, körbejárom, majd hazamegyek, mert néha azt érzem, hogy a kalandot amit kerestem megkaptam, és felesleges tovább itt végeznem ezt a munkát. Szóval őrlődök, de majd kiforrja magát. A lényeg: irány Dublin. S ha már ott vagyok, megfejelem az egészet egy Coldplay koncerttel, ugyanis épp ott lesznek akkor, amikor én. Már meg van a jegyem. Kicsit furcsa ez a tanácstalanság érzés, ugyanakkor meg mekkora szabadság, hogy azon gondolkozok Skócia, Dublin, vagy Budapest.
Ez a város még mindig gyönyörű. Olyan mintha saját mikroklímája lenne. Odafelé esett, de aztán odaérve kisütött a nap. Ahogy megérkeztem rögtön a kastélyhoz mentem, és jól tettem, mert már reggel is elég hosszú sor állt. Bementem és körülnéztem, igazi skót zegzugos kastély. Hangulatos.
Aztán újra megcsodáltam a mutatványosokat az utcán, meg csak úgy élveztem a város hangulatát- Hihetetlen atmoszférája van. Egyszerűen jó érzés csak az utcán lenni. Sokan kérdezik, hogy akkor miért nem költözök oda?
Valahogy szeretném Edoinburght megőrizni ilyen kellemes szabadnapos városnak. Ha ott élnék, és laknék, valahogy elvesztené ezt a varázsát. Legalábbis ezt gondolom.
Kicsit szétestem.
Igyekszem maga utolérni, s mindenkinek válaszolni, de belekeveredtem a mail fiókjaimba.Van aki ide ír, van aki wiwre, van aki gmail-re, s már asse tom kkinek válaszoltam kinek nem.
Ténlyeg bocsi érte.
Úgy érzem magam, mint a bárba mikor összekeverednek a kajás csekkek, s azt sem tom ki mit rendelt, a konyha meg csak adja a kaját, hogy vidd ki, s akkor old meg. Ilyenkor szokta,m kimenni tányérrla a kezemben,s kérdezgetni. Rendelt halat? Nem Rendelt halat?Igen jó étvágyat. Volt már iylen, kicsit ciki, de az embernek meg kell tanulnia magán nevetni.
A lényeg, ha valaki régóta nem kapott tőlem választ, s nagyon szeretne, csak küdjön egy olyat, hgy írjáá mábazzeg! s akkor meg teszem:-D
Fefe, vagy emil köszi az offspringes ajánlatot. Sajna erről lecsúsztam. De amúgy mindenkinek itt az angol számom: +4207552692813.
JA és tessék írni privibe, hogy mizu veletek. Edó, fesztiválok, nyaralás. El nem tom mondani mennyire hiányzik egy igazi fezstivál,rock koncert meg ilyenek :-)
Andrew: Hajrá. DE tényéleg!Te vagy az én hősöm, már, amibe eddig is belevágtál. Le a kalappal.
Giz köszi az ingyen reklámot. Ha hazamegyek könyvet írok az itteni élméynekről, a címe az lesz, hoyg miér megyünk külföldre mosogatni, mert otthonról nem értettem azt, amit itt már kezdek.
Na ha megíróm, szükségem lesz a kiadós szakértelmedre :-D
Pille: Csajok? Hallottam egys mást ú, tessék informálni. AMúgy csak miattad vagyok itt, mert mondtad, hoyg mióta kijöttem jobban megy a csajoszás. :-)
Tesó: Pussz. Vigyázz a zongorára. S már nézem neked a skót korházakat. :-)
Szülöknek puszi, de velük úgyis beszélek. Ha akarnám se tudnám elkerülni:-) De nem is akarom.
Na pörgök tovább. Aztán majd jelentkezem. Ha innen egyszer hazamegyek, tuti egy hónapig nem csinálok semmit. :-)
Áldás békesség.
S a világ kiszámíthatatlanul szép!
B.
A meló elég laza volt. Hamar végeztem már háromkor, s úgy döntöttünk mivel végre sütött a nap, hogy sétálunk egyet a környéken az egyik magyar kollégámmal. S akkor megérintett a skót táj ereje.
Hihetetlen. Az az üde, friss erő ami a dombokból, a fákból a valószerűtlenül zöld fűből,és a sziklákból árad.
Van egy kívánság fa a falu felett az erdőben. Az a szokás, hogy az emberek elzarándokolnak oda, kívánságukat felírják egy papírra, azt rákötik a fára, s ott hagynak valami személyes tárgyat, hogy teljesüljön kérésük. A magyar kolléga elvezetett oda. Igazi mese hangulatvolt. Tiszta gyűrűk ura, ahogy mentünk fel az eldugott kis ösvényen. S a domb tetején azt vártam, hogy tényleg egy koboldfogad minket. Azonban sokkal jobbat találtunk. A sűrű sötét erdőből hirtelen egy tisztásra jutottunk ahova besütött a nap,s a tisztás közepén egy hatalmas fa állt.. A helyiek tündér fának hívják, és tényleg úgy állt ott a napsütésben, mint egy varázslatos élőlény. A derekára egy madzagot kötöttek, s csüngött róla a sok cetlire felírt kvánság, körülötte pedig, mint egy karácsonyfa körül a sok személyes holmi. Teljesen varázslatos volt. Elolvastunk pár kívánságot, aztán mi is írtunk, majd ott hagytunk valami személyes holmit, hatszor körbe sétáltuk, mert állítólag azt is kell, aztán még kicsit gyönyörködtünk, majd tovább sétáltunk. Visszafelé bementünk a helyi temetőbe, ahova állítólag mindenkinek el kell jönni, hogy ne bántsák a helyi szellemek. S ahogy besétáltunk elkezdett esni az eső, majd kicsivel később kisütött a nap, s egy tökéletes teljes szivárvány rajzolódott ki az égre a sírkövek fölé. Lélegzetelállító volt.
Hazaérve ittunk egy kis bort, megtanítottuk a thai-oknak a kacsatáncot. Vicces volt, ahogy a kis seggüket rázták, meg az a komolyábrázat, ahogy tanulták a koreográfiát. Aztán elkezdtünk dumálni mindenféléről Alfie-val a volt szobatársammal, meg Dew-val, s nem is tudom honnan jött de kitaláltunk egy koreográfiát, s utána már azzal szórakoztattuk a többieket. Van is egy kis videó ahol a két lükével ropom. Éjfél körül ágyba is kerültem, s másnap korán keltem, mert mentem Edinburgh-ba. Immár harmadszor.
Josh elment. Áttették egy másik hotelbe dolgozni. Jobb helye lesz ott. Kaptam tőle egy rugby mezt, mert ő játszik valami csapatban. Kedves volt tőle. Úgy ment el, mintha a Big Brother házat hagyta volna el. Kilépett az ajtón, mi meg a küszöbről integettünk neki. Ja amúgy itt még mindig megy a Big Brother. 10.évad!!!. Hihetetlen 10 éve bámulják, s még mindig imádják. Látnotok kellett volna Josh arcát, mikor a kiszavazást néztük. Amúgy ugyanaz a szar, mint nálunk volt. Jellegtelen emberek erőltetett hülyéskedése.
Josh elment, s újabb változások vannak. Jött egy új magyar srác Attila. Alfie az én szobatársam végre összeköltözhetett Pennel a barátnőjével, én pedig megkaptam Atit. Kiűzettek a paradicsomból. El kellett hagynom Thaiföldet, és visszatérnem magyarhonba. Hihetetlen a váltás. Alfiékkal folyamatosan poénkodtunk, nevetgéltünk, ha valami bajunk volt azt is kifiguráztuk. Atival meg megy a nagy panaszkodás. Na majd alakul. Azért hiányzik Alfie. Örülök, hogy végre összköltöztek, de kár, hogy így kevesebbet mókázunk együtt. Olyan vagyok, mint a kisgyerek akit kiraktak a szülők szobájából. Poénkodtunk is, hogy majd befekszek közéjük. Viccből eljátszottam, hogy nem beszélek velük, mert Alfie elhagyott egy nőért. Kicsit olyan is mint Joey a jóbarátokban, mikor megtudja, hogy Chandler-ek elköltöznek.
A hét elég lájtos. Viszonylag sok szabadidőm van. Igyekszem angolozni. Holnap szabadnapos leszek, irány Edinburgh újra. Ez a kedvenc helyem itt, naná, hgy odamegyek. Főleg mert ez az utolsó hét a fesztiválból.
Amúgy beköszöntött az ősz. Azt hittem a nyár és az ősz között nincs különbség itt, hiszen a nyár olyan volt, mint az ősz otthon. De rá kellett jönnöm, hogy van különbség. A nyár itt olyan, mint egy légkondíciónált magyar nyár. kellemes húsz fokos. Persze csak, ha süt a nap. Ha nem, akkor olyan, mint egy rossz nyaralós idő. Mint egy B.boglári kártyázós hétvége.
Viszont az ősz teljesen más. Olyan érzésem van, hogy helyére került itt minden. Ez az évszak az igazi Skóciának. Ez passzol hozzá. Ugyanakkor minden évszaknak van egy illata. A skót őszé mennyei. Üde, friss, élettelteli. Egésznap csak szaglászok.
Úgy volt, hogy nem lesz ezen a héten sem teljes szabadnapom, csak fél nap, de aztán az istenek velem voltak, és mégis kaptam egyet. Elég fáradt voltam, s egész héten korán keltem, sőt napok óta csak folyamatosan szakadt az eső, s esőben nem a legjobb sétálgatni,még Edinburgh-ban sem, így tanakodtam, hogy inkább maradok pihenni. De aztán csak neki veselkedtem. S mennyire jól tettem. Végig aludtam az utat odafelé. S kb fél tízre érkeztem meg. Esett fújt a szél, és még pulcsiban és kabátban is fáztam. Kicsit sétálgattam a városnak azon a részén, ahol még nem jártam. S újból egy hangulatos temetőbe botlottam. Nem tudom mi van velem, de itt annyira mások a temetők. Békések,mint egy kellemes park. Tele fával, és padokkal, és itt is mint az amerikai filmekben teljesen füves. Nincsenek sírboltok, csak egy nagy rét tele sírkővel. Tényleg olyan, mint egy park, ami különleges skót fűvel borított. A temető mellett volt egy templom oda is benéztem,annyira nem volt szép. Viszont megtudtam, hoyg délután háromtól lesz egy klasszikus gitár koncert. Aztán neki vágtam újra a városnak. Célirányosan mentem, ugyanis eléggé fáztam, és tudtam, hogy van egy múzeum Edinburgh-ba amire kíváncsi voltam.
Camera obscura.
Hasonló,mint a csodák palotája, sőt őszinténszólva a mienk még jobb is. Tematika hasonló: fizikai törvényeken alapuló játékos interaktív kiállítás. Inkább az optikai illuziókra koncentrált. Hologrammok,3D s képek., és egyébb ravaszságok.Érdekes volt és szórakoztató. Aztán kijöttem, és elsétáltam a skót nemzeti galériához. Ingyenes volt, így bementem. Érdekes volt, hogy a földszint, meg az emelet tele volt Európai festményekkel, s a skót képeket meg eldugták az alagsorba. Az impresszionisták újra lenyűgöztek. impozáns kis gyűjteményük van azért. Monet, Manet, Degas, Raffaello. Szóval csak kapkodtam a fejem. Aztán lementem az alagsorba, s újra el kell ismernem a skótok jól festenek. Ismét lenyűgöztek. Mire kijöttem, addigra Edinburgh is felébredt. Minden augusztusban fesztivál van ott. Zenei, kulturális, irodalmi, filmművészeti, hihetetlen sok program van. Konkrétan egy kétszáz oldalas kiadványban fogalalták össze. A lényeg, hogy az utca tele van néznivalókkal. A galéria előtt egymást váltották a mutatványosok. Voltak zsonglörök égő fáklyával, erőművészek, meg egymésfejére álló akrobaták, és egy szabadulóművész is. S mindegyik olyan showt csinált, hgy alig tudtam tovább állni. Poénkodtak, bevonták a közönséget, s közben a nap is kisütött, és egy csodás helyen szórakoztatták az emberek, szóval nagyon élveztem. Majd végül csak úgy döntöttem, hogy elmegyek a gitár koncertre. S megkoronáztam vele a napot. Valójában végig aludtam, de így is nagyon élveztem. Szépeket álmodtam arra a szép zenére. Aztán rohantam a vonatra. Simán hazaértem. Teljesen feltöltődve. Mókás kiállítás, festmények, élő edinburghi show majd gitár koncert. Így kell jól eltölteni egy szabadnapot.:-)
Josh az angol srác egész sokat van a szobánkban. Egész jól lespanolt a szobatársammal Alfie-val, meg a barátnőjével Pennel és velem is. Érdekes kiejtése van, s látszik rajta , hogy már kezd tele leni a töke azzal, hogy mindent 2-szer kell elmondania, hogy megértsük. Amúgy jó, hgy itt van tanuljuk tőle az angol szlenget. Viszont Alfie-nak a szobatársamnak az a kényszerképzete támadt, hogy Josh fűzi a barátnőjét, és ezen berágva vette egy üveg whyskit és egyedül megitta. Teljesen kiakadt. Még kést is kellet kivennünk a kezéből, aztán kidőlt, majd éjszaka arra ébredtem, hogy lesett az ágyról. Próbáltam felkelteni, de nem volt magánál, így valahogy nagy nehezen visszaraktam az ágyába, aztán 10 perc múlva újra leesett. Kétszer visszaraktam, aztán harmadszor hagytam, hogy a földön aludjon, ha ott jó neki. Reggel én korán mentem dolgozni, ő is felébredt. Még mindig részeg volt, és teljesen zavaros. Míg dolgoztam ő szétverte a szobát. Tényleg mint a filmekben. Földhöz vágta a TV-t eltört pár tányért meg poharat, de mire visszaértem már kivolt takarítva a szóba, mert amúgy nagyon szereti a rendet, és a változatosság kedvéért jóízűen a földön aludt. Szerencsére semmimnek sem esett baja. Laptop, telkó minden megúszta a pusztítást. Aztán kijózanodott és minden rendben volt utána. Vicces fickó. Szétveri a szobát, majd rögtön utána összetakarítja.
Pár napra rá Karaoke bulit tartottak a faluban. Havonta egyszer rendezik meg, és ez az egyetlen szórakozási lehetőség. Míg a bárban dolgoztam sosem tudtam menni, mert épp akkor szolgáltam ki a részeg skótokat, míg mindenki más bulizott. Most viszont az étteremben vagyok ahol hamarabb végzek, így eljött az én időm. Mindenkit izzítottam, hogy végre tudok menni, szal jöjjenek ők is. Valahogy azonban mindenki bepunnyadt, így csak maroknyian vágtunk neki az éjszakának. Kb másfélkilóméterre van a party hely a hoteltől, és egy tök sötét erdei úton kell menni. Végig énekeltük magyar mulatós nótákkal. Aztánmikor megérkeztünk, és végre láttunk valamit, lecsekkoltuk a cipőnket, hogy nem léptünk-e bele lószarba, mert az van bőven azon az úton. Na így sem mentem még buliba, hogy a szórakozóhely előtt vakarom le a trágyát a cipőmről. Skót falusi hangulatJ
Aztán bementünk. Kicsi a hely és tele is volt emberekkel. Mivel én először voltam bent Peter a szlovák srác körbevezetett. Hihetetlen fickó. Folyamatosan nevetek rajta. Alig beszél angolul, de hihetetlen mimikája van. S valahogy megérteti magát. Josh azt mondta rá, hogy moron, ami féleszű, idiótát jelent. S meg tudom érteni, mert tényleg nem egy nyelvi zseni, de én bírom. Folyamatosan vigyorog.
Na aztán irány a bárpult. Snassz módon sört akartak kérni. Én viszont megragadtam az alkalmat, hoyg bárban vagyok,de most vendégként, és gyorsan kipróbáltam egy két piát, amit már csináltam jópárszor, de sohasem kóstoltam. Utána mindenki hozzám jött tanácsot kérni, hogy mit kérjenek. Long wodka aratta a legnagyobb sikert. Wodka Lime szörp, limonádé és egy spéci keserű fűszer. Kellemesen üdítő.
Aztán táncra perdültünk. Valaki mindig énekelt, mi meg táncoltunk. Aztán volt egy szám, amikor összekapszkodtunk és egy nagy körben buliztunk. Na az hihetetelen érzés volt. Szólt valami nagyon vidám zene, és ahogy végig néztem a körön, olyan volt mint egy unicef plakát. Lengyel, Japán, Thai, Szlovák, Skót, Magyar összekapszkodva ugrál hihetetlen boldogan. Japán csajszi Yoko, spontán módon mindenkihez odament és megpuszilta, mert ép úgy támadt kedve. Én a thaiokat ölelgettem, mert úgy volt, hogy nem jönnek bulizni, aztán meggondolták magukat, s mivel ez az első bulim így utánnunk jöttek, hogy együtt bulizhassunk. Nagyon jól esett. Aztán a buli a szokásos számmal a skót kedvenccel záródott (I would walk 500 miles), amit mindenki teli torokból énekelt, még mi is mert én már például annyiszor hallottam a bárban, hogy szinte megtanultam a szövegét. Aztán volt még egy ráadás nóta, amit azóta is keresünk, hogy mi lehet. Mert ahogy azt elkezdték a skótok énekelni olyan erő töltötte be a termet, hogy bele lúdbőröztünk. Érdekes egy nemzet ez a skót: idegesítő dudát fújdogálnak, nevetséges szoknyát hordanak, és valami nagyon furcsa kiejtéssel beszélnek. Több százévnyi háborúskodás után elvesztették az önállóságukat és anglia részévé válltak, de van bennük egy „csak azért is” életérzés. Saját pénzt nyomtatnak, ápolják ezerrel a hagyományaikat, és imádják a szülőföldjüket. S ahogy több száz részeg torokból szólt az a dal az egész termet betöltötte valami hihetetlen emelkedettség. Szájtátva álltunk köztük. Lenyűgöző volt. Aztán a szám közepén volt egy tapsolós rész. Egy bizonyos ütemet kezdtek tapsolni. Mi is csatlakoztunk. És ahogy mosolyogva együtt tapsoltunk velük, ebben a feszült ritmusban, olyan erő volt, hogy azt éreztem, hogy ha kéne, most le tudnánk rohanni Angliát.
Hazafelé már a thaiokkal mentem, és minden féle hülyeségről dumáltunk. A buliba két jó csajt láttam, mindkettőről kiderült, hogy magyar. Erről ennyit.
Szabadnapban most nem dúskálunk. Fura beosztás van mostanában, csak félnapokat kapok,ami pihenésre jó, d e kirándulásra nem elég. Viszont két hete nem voltam sehol, és hiányzik, így a félnapomon neki vágtam, s legalább a szomszéd faluig eljutottam. Van egy spéci skót marha, aminek hosszú szőre van. Úgy hívják, hogy Hammish. NA ebből a bikából van egy „bemutató” darab ebben a faluban. Hát gondoltam jobb híjján elmegyek szőrös marhát nézni. Kószáltam a faluban, nézelődtem, aztán bementem egy boltba kaját venni, és a pénztárnál a fickó szóba elegyedett velem. Kicsit dumáltunk, hogy mit is csinálok itt Skóciában, honnan jöttem, egész barátságos volt. Aztán gondoltam gyűjtök egy kis infót, és rákérdeztem erre szőrős bikára. Kb elmutogatta merre találom, meg mesélt róla egy s mást, mert anno ott dolgozott, ahol a bika van. Egész kedves volt. Aztán jött a váratlan kérdés: Van barátnőd itt Skóciában? Á nincs feleltem. Otthon hagytad- kérdezte. JA otthon csak előtte szakítottunk. Ha akarod megmutatom, hol a bika. Elintézem azt is hogy felülhess rá. Na itt futott végig az agyamon a gondolat, hogy Balázs vigyázz a seggedre. Hebegve habogva visszautasítottam a kedves ajánlatot. Aztán húzás.
Kicsit sétálgattam még, viszont a bikát nem találtam, s már annyira nem is érdekelt. Szal haza mentem. A buszos ismerősként üdvözölt. Jól esett. Na ezt a falut is láttuk. Nem volt nagy szám, de legalább kimozdultam.
Viszont fejlemény, hogy pénteken mégis kapok szabadnapot. irány Edinburgh. Csak legyen jó idő, mert mostanság nagyon kapjuk. Folyamatosan esik. Majd meglátjuk mi lesz.
Valahogy mostanában mindenkin úrrá lett az életunt hangulat. Jövő héten úgy néz, ki még 3 ember elhagy minket. Átlagosan hetente 1 ember kicserélődik. Most, hogy kezd az újdonság érzés alábbhagyni, kezd rajtam is elhatalmasodni ez a szürke melankólia érzés. Biztos az is közre játszik, hogy az elmúlt héten végig esett. De nem csak úgy egy-két órára, hanem folyamatosan, megállás nélkül. Egy hete nem láttuk a napot. S ebben a furcsa állapotban az emberben kérdések merülnek fel. Miért is vagyok itt? S mindazok az okok, amik miatt kijöttem most valahogy lényegtelennek tűnnek. Ez valahogy ürességet teremt, ugyanakkor hihetetlen szabadság is. Akkor megyek haza, amikor csak akarok. Sokan körülöttem ezt nem mondhatják itt el. Pénzt kell keresniük, vagy épp nincs hova hazamenniük. Ugyanakkor most érzem át igazán a honvágy szó jelentését. Fura egy érzés. Bebújik az ember bőre alá, s áthatja. Valahogy érzi, hogy nem ide tartozik, hanem valahova máshova. Nem itt van a helyem. Ma megnéztem a Szaffit enyhítés képen. Nem láttam vagy 15 éve.
Apám mondta, hogy ne menjek haza az első csüggedés után. S nem is fogok. Megvárom hová fut ki ez az egész.
De jó érzés tudni, hogy ha már holnap hazamennék, akkor is azt érezném megérte kijönni. Láttam Glasgow-t, Edinbourogh-t, Stirling-et, megmásztam pár skót hegyet, hajókáztam a UK legnagyobb taván, gyűjtöttem egy kis pénzt, mókáztam thai-okkal, skótokkal, angolokkal, lengyelekkel, s még csak két hónapja vagyok itt. Meglátjuk mi lesz.
Élek még, és virulok. Legutóbbi hely, amit megnéztem Uk legnagyobb tava Loch Lomond volt. Sajnos elég rossz időt fogtam ki. De még így is szép volt. Körbesétáltam a partján. Találtam egy kastélyt, de csak kívülről tudtam megnézni. Be volt zárva, aztán belebotlottam egy csodaszép kertbe. Igazi műremek volt. Üldögéltem ott egy darabig, majd hajókáztam egyet esőben, de még így is szerencsém volt, mert pár órával később akkora köd lett, hogy teljesen eltűnt a másik part. Így legalább még láttam valamit. Aztán beültem egy bárba, rendeltem valami kaját, megittam egy sört. Vicces volt vendégnek lenni, s nem személyzetnek egy bárban. Figyeltem a kollégát, hogy dolgozik, milyen rendszer van náluk.
Összességében kellemes nap volt, sok sétával. Azért nem ez volt a leglenyűgözőbb itt Skóciában, de meg kellett néznem.
Meló hasonló. Most sokat vagyok étteremben, s alig bárban. Többet vagyok magyarok között, de valahogy jól esik, mert kezdtem besokallni a skótoktól. Páran megint elmentek, majd jönnek újjak. Átlagosan hetente 1 fő lecserélődik.
Blog írási hangulatom visszaesett, mint ahogy azt valszeg láttátok. De majd visszajön. Egy kis kommenteléssel, meg e-mail-ezéssel biztos felserken ;-) Szóval ragadjatok billentyűzetet, mert így olyan mintha magamban beszélnék.
Mindenképpen el akartam menni Glasgow-ba újra és megnézni, hogy mi van a központon kívül. Gyönyörű. Mindent visszavonok Glasgow-ról amit mondtam. Kaptam egy tippet még attól a csajszitól, akivel beszélgettem legutóbbi glasgow-i látogatásom során az utcán. Aki túl közel jött. Amúgy azóta sem láttam ott. Ő javasolta, hogy menjek el Kelvinsgrove parkba. Hát megtettem. S milyen jól tettem. Nagyon hangulatos. kis tóval, meg kacsákkal a közepén. Mellett meg egy három szintes hatalmas múzeum van, ahova ingyenes volt a belépés. Gyönyörű volt. Azért ezek a skótok tudnak festeni. Meg kiállítást csinálni is. Kis táblákon minden képnél felhívták a figyelmet arra, hgy mit kell a képen figyelni. S nem bla bla hülyeségeket írtak, hanme tényleg jó meglátáoskat. olyan érzésem volt, mintha valaki megfogta volna a kezem, mikor beléptem az épüéetbe, s jóindulatuan végig vezet a kiálításon. S ami a meglepetés volt, hogy egyszersak a múzeum közepén ami mellesleg vagy 5 méter magas csarnok volt megszólalt egy orgona. Egy órás orgona előadás volt. Gyönyörűen játszott a fickó. Vagy 3 óráteltöltöttem bent, s teljesen feltöltődtem. Múzeum mellett megláttam egy másik épületet gondoltam megnézem azt is. Glasgow-i egyetem volt. Persze oda is bementem. Hihetetlen impozáns. Gyönyörű belső kertje van. Körbe ódon falak, középen meg üdezöld skót gyep, meg egy fa. Mesébe illő. Olyan volt, mintha Roxfortba kerültem volna Harry Potter mellé. Asszem itt én is eltöltenék egy félévet.
Glasgow azért sokrétű, és hihetetlenül élettel teli. Edinbourgh inkább szól a luxusról, és a külcsínyről. Legalábbis ezt mondják a helyiek. Én mindkettőt imádom.
Hetente van valami változás, valami újdonság. Imádom. Kell az új inger. Kaptam egy új munkatársat. Josh-t. Született angol, hihetetlen kiejtéssel. Mindent elnyújtott ÁÁÁ-val mond.Szoknom kell. De hulla jófej. Most vele vagyok a bárban, meg néha Chukkal is a skót sráccal. Azért küzdenem kell, hogy ne szoruljak ki közülük a nyelvi hiányosságom miatt, ugyanakkor nagyon jó húzóerő. Érzem, ahgy szinte magától fejlődik az angolom, s most ez a legfontosabb. Ugyanakkor elkezdtek az étteremben is kipróbálni. Már nem csak Barman, de lassan Waiter is leszek. Teljesen más érzés. A bárban azért kicsit elszigetelve a többiektől magányos farkasként dolgoztam, amivel egyébként nincs bajom, viszont az étteremben konkrét rendszer van, s kb 5 ember munkáját kell összehangolni. Csapatban dolgozok, egymást segítjük, megy a meló mellett a poénkodás, ugyanakkor még többet látok és tapasztalok a hotel működéséből. Ettől is csak sokrétűbb leszek. Még egy változás, hogy a legelbűvölőbb kis thai csajszi Tanawadi elhagyott minket. Talált egy másik munkát Angliában, s átköltözött oda. Kicsit üresebb lesz nélküle a hotel. Folyamatosan mosolygott és egész helyes volt. kikísértem a buszhoz és segítettem neki felrakni a csomagjait. Kurva nehezek voltak, nem is tudom hogy boldogult volna velük. Itt hagyta nekem az egyik cipőjét. Vicces kis piros topánka. Annyira nem költözött messze. Ki tudja, még lehet, hogy találkozunk.
Alig van vendég. Mindenki felszabadult és mosolygós. Lazulás van. Imádom. Mintha egy nyári táborban lennék. Tökre összerázódott a banda. Most érzem igazán az egységet. Együtt lakunk együtt dolgozunk, együtt szívunk, együtt bulizunk. Mindez hihetetlenül összekovácsolja a bandát. Ahogy fütyörészve kiszolgálod azt a kevés vendéget, van idő beszélgetni velük, aztán tányérokkal a kezedben bemész a konyhára váltasz két vicces mondatot az ott dolgozókkal, majd mész tovább. Nincs nyomás, nincs stressz. Nagyon jól esik
Újra el kellett mennem Sirling-be papírokat intézni. Kiváltani a nemzetközi biztosítási kártyámat. Egész könnyedén megy már minden. Volt egy kis interjúm is, ahol egy-két személyes adatot kérdeztek. Vicces volt egy Skót munkaügyi központban üldögélni.
De elötte megnéztem az utolsó látnivalót Stirlingben. A wallace emlék művet. William Wallace, akiről a Mel Gibson-os Rettenthetetlen című film szól, itt Stirlingben vívta meg a nagy csatáját az angolok ellen. Ezért emeltek neki egy emlékművet. egy bazi magas tornyot a város legmagasabb pontján. Külön busszal kell felmenni oda. Hát neki vágtam. Viszont elkövettem azt a hibát, hogy nem kértem meg a buszost, hogy szoljon, mikor kell leszállnom. Gondoltam felmegy a toronyig, azt meg csak felismerem. Tévedtem. Szépen szemmel tartottam a tornyot az ablakból, és elégedeten nygtáztam hogy egyre közelebb megyünk hozzá. Azonban egyszer csak azt vettem észre, hgy távolodunk. Felpattantam, szoltam a buszosnak, hogy szerintem én fent maradtam, ő bologatott, hogy bizony így van, majd félre húzodott, kinyitotta az ajtót, és borzalmas skót akcentussal elmondta merre menjek, amiből kb egy szót sem értettem, majd utamra bocsájtott. Szépen gyalogoltam felfelé, egyszer rosszfelé mentem, s egy húsüzemnél kötöttem ki, aztán hihetetlenül elkezdett zuhogni, de szerencsémre találtam egy elhagyatott pajtát az út szélén, ahova gyorsan behúzódtam. Nem voltam biztos benne hogy nincs kutya akörnyéken ezért előkészítettem egy szendvicset. Pár perc után hazajöttek a háziak, és a kocsijukból látták, hogy ott állok a pajtájukban. A szendviccsel integettem nekik. Visszaintettek. Miután elállt az eső, tovább mentem, s 10 perc séta után végre elérkeztem az emlékműhöz. Nem volt nagy szám gyorsan végeztem vele. Rájöttem, hogy vannak kamu turista helyek. Ahol igazából nincs semmi nagy látványosság, vagy érdekesség, csak van egy nagy marketing maszlang körülötte, s az ember meg benyalja és elmegy megnézni. Na ez is ilyen volt. Egy magas torony rohadt hosszú és szűk csigalépcsővel. Ahol a sok turista kerülgeti egymást. Sokkal jobban megfogott viszont a stirling-i egyetem. Kint van a város szélén a hegyek lábánál. Olyan, mint egy szanatórium. Több épületből áll, körbe mindenhol élénkzöld fű, néhány fa, s középen egy tó. Teljesen idilli. Vissza felé teljesen elkeveredtem. Félórát vártam egy olyan buszra, ami csak aug-ban közlekedik. De ez olyan apró betükkle volt kiírva, hogy csak később vettem észre, aztán már rohannom kellett, mert időpontom volt az interjúra a munkaügyi központban (job center). Megkérdeztem egy nőt a buszmegállóban, hogy hogyan jutok vissaz a központba, s ő tök aranyosan felkarolt. Ő is arra ment amerre én, így dumáltunk a buszon, aztán még a job centerig is elkísért egy darabig. Annyiratisztán beszélt angolul, hogy öröm volt hallgatni. Nagyon jól esett. Rájöttem, hogy itt nagyon könnyű beszélgetést kezdeményezni bárkivel. Mindenki szívesen beszélget vadidegenekkel. Ezt láttam a buszon, a vonaton, a bárban. Szívesen ismerkednek az emberek. S ez nagyon tetszik.
Ma reggelre meghalt egy vendég. Idős volt és beteg is. Oxigén palackkal érkezett. Délelőtt mikor bementem kinyitni a bárt ott ült egy idős nő az üres bárban. A pincérek az étteremből megkínálták reggelivel. Ő volt a halott vendég felesége. Három órán keresztül ült a bárban a semmibe meredve. Várt a rokonait, hogy haza vigyék. Azt a tekintetet sohasem fogom elfelejteni. Aztán megérkeztek. Összeölelkeztek a terem közepén, s az idős nő csak akkor zokogott fel. Kicsit üldögéltek egymás kezét szorongatva, majd elmentek. Az ablakon át, a bárpult mögül még láttam, ahogy húzzák maguk után a gazdátlanul maradt oxigén palackot.
Mióta beköltöztem Thaiföldre nincs egy szabad percem. Tegnap is épp, hogy hazaértem a melóból, letusoltam, és már hívtak is a thai-ok, hogy mennek grillezni , és tartsak velük. Azért ez politikailag nagyon nagy lépés volt. Egy magyart sem hívtak, csak engem. Van a hotel mögött egy kis kanyargós folyó, és rajta egy nagyon hangulatos kis fahíd. Idilli hely. Kimentünk, vettek vagy 30 kiló húst, meg piát. Tüzet gyújtottunk és neki láttunk enni. Hülyére ettem magam hússal. Végre. Azért furcsa volt egyetlen európainak lenni köztük. Jót mulattunk. Hajnali kettőig kint voltunk. Volt egy pillanat mikor a két thai srác elment a boltba még venni kaját, és ott maradtam 4 thai csajjal. Viccelődtem is velük, hogy a kamasz álmom vált valóra. Azért érdekes volt végig nézni magamon, ahogy ott ülök Skóciában egy varázslatos helyen, és 4 thai nővel sütögetem a pecsenyémet.
Gyönyörű.Egyszerűen lenyűgöző. Nekem sokkal jobban tetszik, mint Glasgow. Meseváros. Az egész város olyan, mintha egy várnegyedben sétálgatnál. Vagy mintha a süsü a sárkány díszletei között. Minden sarkon találtam 3 látnivalót, ami gyönyörű volt. Az egész város annyira finoman kidolgozott, és nagyon barátságos. Ismét felkészületlenül, és tervek nélkül indultam neki. Büszke voltam magamra, hogy odataláltam, mert azért nem egyszerű. Vonatra is kellet szállnom, de már minden simán megy. Egész belerázódtam ebbe a UK-be. Sétálgattam az utcákon, aztán aváros szélén meg láttam egy hatalmas dombot, s hogy mennek szépen sorban fel rá az emberek.Hát én is neki vágtam, szal végül hegyet másztam Edinburgh-ban, de megérte, mert a csúcsról, gyönyörű volt a város, és látni lehetett a tengert is, illetve a tipikus Skót dombokat, gyönyörű volt. Aztán még kószáltam a városban, meghallgattam egy skót dudást, egész jól játszott, aztán haza. Vissza kell mennem. A legjobb az egészben, hogy a város tele van sirályokkal, és ahogy meghallod a hangjukat hihetetlen hangulatot teremtenek. Vissza kell mennem.
Losi úgy néz ki nem jön vissza, így nekem költöznöm kellett a szobámból. Új szobatársam Alfie a thai srác. Jó pofa. Mikor este hazajöttem a bárból, már ott ültek a thai-ok szobában, s ahogy beléptem közéjük, tényleg úgy éreztem magam, mint Kolombusz Kristóf. Ki tudja mi fog történni. Teljesen jófejek voltak, és kedvesen fogadtak. Alfie csinált helyet a cuccaimnak, folyamatosan mosolyogtak, én megkínáltam őket borral, ők meg engem kajával. Végig angolul beszéltünk. Tök rendesek voltak, csak néháy percre váltottak át thai-ra, de akor is gyorsan lefordították, mit beszéltek, szal hihetetlen figyelmesek. Olyanok voltunk, mint egy nagy család, ültünk a földön, ettük a pokoli csípős kaját, és ittuk a bort, közben pedig beszélgettünk, néha kézzel lábbal. Hihetetlen hangulat volt. Nagyon jól éreztem magam. Nyelvtanulás szempontjából jobb nem is történhetett volna velem. Bárban folyamatosan angolt kell használnom, s most már ha visszamegyek a szobámba akkor is. Juhéé. Skóciába jöttem, s Thaiföldet találtam.
Még egy félnap eltelt, még egy hatalmas zuhé jött, azt vártam mikor tudunk kimozdulni. El kezdtem rádiót hallgatni. Muszáj fejlesztenem a halásértésemet, mert nagyon ciki mikor nem értek valamit. Totál hülyének érzem magam, s ebből már kezd elég lenni. Itt a nyelv miatt az IQ-m lecsökkent a negyedére, s ez elég megalázó. Szal rááltam az angolra. Folyamatosan fülelek. Kihallgatom a vendégeket, próbálok elcsípni egy két szót, mondatot, figyelem ha a főnök leszíd valakit, vagy ha utasítást kapok, mit mondtak, milye igeidőt, milyen prepozíciót használtak. Szal szedegetem össze az angolt. Azért nem könnyű, de érzek fejlődést. Ez a rádiózás sokat segít. Találtam egy skót adót, így az akcentust is szokom, anélkül, hogy égnék, hoyg nem értem.
Tegnap miután elállt az eső elbicikliztünk Rickkel egy magyar sráccal egy másik hotelhez, ami nem messze van tőlünk. De hogy milyen helyeken mentünk, te atyaisten. Pont eső után voltunk, sőt útözben is kaptunk ehgy kicsit, s a megázott erdőben olyan levegő volt, hogy majdnem leszédültem a bringáról. Hihetetlenül friss. Az út meg persze a hegyek alatt kanyarog végig, aztá egyszer csak elértünk egy tóhoz. Ami kb 3-szor akkora volt, mint a kaszói halastó, s hegyek meg erdők vették körül. S persze kristálytiszta volt. Le kell fotóznom, mert gyönyörű.
Ma szombat van, rengeteg kaját rendelnek, s rohangálok velük jobbra balra, este pedig buli lesz, de elvileg nem lesz nagy tömeg. Majd meglátjuk. Jön újabb 2 kollega. Az egyik elvileg a bárba jön segíteni nekünk. Kíváncsi leszek, ez mennyiben módosítja az én munkámat. Remélem csak jobb lesz. Még nem mondanak semmit. Majd jövőhéten. Akkor majd szeretnék újra elmenni valahova. Edinburugh a következő állomás. De még Glasgow-ban is van bőven néznivaló.
Nincs megállás. J
Fura egy hét ez. Nem kaptam egy teljese szabadnapot sem, viszont kaptam négy felet. Kvázi minden nap dolgozom, de egy csomószor csak 4 órát. Így sajna nem tudok elmenni sehova, viszont sokkal pihentetőbb. Jót fog tenni a lábamnak, mert már érzem, hoyg nem anniyra szereti ezt a megterhelést. Viszont így volt időm megnézni a környéket. Persze jellemző, hogy amíg doloztam sütött a nap, de amint szabd lettem, elkezdett zuhogni. S nem csak olyan angol módra, hanem nagy zuhéé volt. Azért ha ez ember nem is tervezi, akkor is lesz programja. Elmentem két magyar csajjal a boltba. Pontosabban az egyikük Szlovák magyar, és tök viccesen beszéli a magyart. Például nem azt mondja, hogy egyik város „messzebb” van a másiktól, hanem hogy egy csöppecskét távolabb. Kábé mi isígy beszéljük az angolt, vagy még rosszabbul, szal átérzem a skótok meg az angolok helyzetét. Elmentünk boltba, s odafelé ránk kiabált valaki az utcán. Lucas a lengyel srác volta az a szobájuk ablakából. Lucas korábban a Rob Roy-ban dolgozott, mint mi. Ő volt a bárban az elődöm, csak váltott. Kérdezte, hogy em akarunk-e inni valamit. Mire mi de. Csak hogy itt tilos az utcán italozni, szal felmentünk a hegyekbe. Elvezetett minket a barátnőjével, aki japán, s hogy más hogy hívnák,mint Yoko, szal elvezettek minket egy vízeséshez. Az a hely hihetetlen. Hatalmas fenyőfák, meredek hegyoldal és egy vízesés. Gyönyörű. Csak egy darabig tudtunk közel menni a vízeséshez, mert egy idő után elfogyott az út. Lucas mondta semmi gáz csak kövessük, s sörrel a kezében elkezdett a folyóban lévő köveken ugrálni. Én leraktam a sörömet és úgy követtem. Azért nem volt egyszerű. Olyan volt, mint egy videojáték, csak kicsit veszélyesebb Alattunk zubogott a folyó körülöttünk a hatalmás fák, mellettünk egy meredek hegyoldal, elöttünk pedig a vízesés. igazi paradicsomi hangulat volt.
Aztán visszamentünk a szárazföldre, s dumálgattunk.Meg tudtam, hoyg a dobozos Guiness-ben van egy ping-pong labda. Ahogy Lucas magyarázta az csinálja a habot, ahogy öntöd, s így olyan lesz, mintha frissen csapolnád.
Miután szétcsíptek minket a midges-ek hazamentünk. A szállásuk előtt úgy váltunk el, hogy megölelgettük egymást Yokoval, meg Lucassal is. Jó fejek.
Hu de rég írtam, kicsit elúsztam. Kéne egy íródeák, aki pötyög helyettem. Élmény az van bőven csak a gépelési vágy hanyatlott. Voltam újra Stirlingben, megnyitottam a számlát, még dumáltunk is az ügyintézővel. Egyre otthonosabban mozgok ebben a UK közegben,s az nagyon jó érzés. Azért még bőven van mit fejlődnöm. Bőven.
Bank után elmentem a stirling-i kastélyba. Nagyon érdekes volt. Furcsa egy kastéyl. Nem nagy, de olyan zegzugos. Teljesen más,mint nálunk a várak. Ahogy sétálgat az embetr a falak között néha csakúgy belebotlik egy kertbe, meg fákba, bent a kastély udvaron. Nagyon kellemes harmóniája a kőnek és fűnek. Mert néhány részén simán füves. Ez itt Skócia mindenhonnan kinő a fű, annyi eső esik, és annyira nem gyilkos a napsütés.Kértem a pénztárnál audió vezetést is. Kaptam egy kis magnót és abban elmesélték a vár történetét. Az elején annak örültem, ha azt tudtam éppen hol tartunk, mert vannak benne utasítások. Nézzen balra, menjen át a kapun és nézzen fel, én meg az elején azt sem tudtam egyáltalán jó helyen vagyok-e. De aztán belejöttem. Három órán keresztül barangoltam a kastélyban.
Aztán visszafelé megint benéztem a kedvenc templomomba, találkoztam egy szoknyás pappal, akivel próbáltam kicsit dumálni, de hamar lepattintott, mindegy, majd meggyónja. Viszont találtam egy zongorát a templomban. Legközelebb megkérdezem használhatom-e. Ott játszani hihetetlen lenne. Abban az atmoszférában, meg abban az akusztiikában. De ahogy a pap lepattintott, arra következtetetk, hogy lehet, hogy jelentősebb adományt kell tennem, hogy hozzáérhessek.
Gyorsan elment a nap. Még egy látnivaló van Stirlingben, a Wallac emlékmű, s akkor ez a város kipipálva.
