Még egy félnap eltelt, még egy hatalmas zuhé jött, azt vártam mikor tudunk kimozdulni. El kezdtem rádiót hallgatni. Muszáj fejlesztenem a halásértésemet, mert nagyon ciki mikor nem értek valamit. Totál hülyének érzem magam, s ebből már kezd elég lenni. Itt a nyelv miatt az IQ-m lecsökkent a negyedére, s ez elég megalázó. Szal rááltam az angolra. Folyamatosan fülelek. Kihallgatom a vendégeket, próbálok elcsípni egy két szót, mondatot, figyelem ha a főnök leszíd valakit, vagy ha utasítást kapok, mit mondtak, milye igeidőt, milyen prepozíciót használtak. Szal szedegetem össze az angolt. Azért nem könnyű, de érzek fejlődést. Ez a rádiózás sokat segít. Találtam egy skót adót, így az akcentust is szokom, anélkül, hogy égnék, hoyg nem értem.

Tegnap miután elállt az eső elbicikliztünk Rickkel egy magyar sráccal egy másik hotelhez, ami nem messze van tőlünk. De hogy milyen helyeken mentünk, te atyaisten. Pont eső után voltunk, sőt útözben is kaptunk ehgy kicsit, s a megázott erdőben olyan levegő volt, hogy majdnem leszédültem a bringáról. Hihetetlenül friss. Az út meg persze a hegyek alatt kanyarog végig, aztá egyszer csak elértünk egy tóhoz. Ami kb 3-szor akkora volt, mint a kaszói halastó, s hegyek meg erdők vették körül. S persze kristálytiszta volt. Le kell fotóznom, mert gyönyörű.

Ma szombat van, rengeteg kaját rendelnek, s rohangálok velük jobbra balra, este pedig buli lesz, de elvileg nem lesz nagy tömeg. Majd meglátjuk. Jön újabb 2 kollega. Az egyik elvileg a bárba jön segíteni nekünk. Kíváncsi leszek, ez mennyiben módosítja az én munkámat. Remélem csak jobb lesz. Még nem mondanak semmit. Majd jövőhéten. Akkor majd szeretnék újra elmenni valahova. Edinburugh a következő állomás. De még Glasgow-ban is van bőven néznivaló.

Nincs megállás. J