Átköltözöm Dublin-ba.
Jövő szombaton reggel indul a gépem. Lefoglaltam egy szállást is.
Régóta gondolkozom, hogy Dublinba kéne költözni, most viszont megtalált egy ismerősöm wiwen, s tőle gyűjtöttem egy kis infót az ír munkavállalásról. Van egy kis megatkarított pénzem, némi külföldi tapasztalatom, miért ne vágnék bele. Kíváncsi vagyok arra a városra. Amit ettől a Skóciától megkaphattam, azt már megkaptam. Láttam Edinburgh-t, Glasgow-t, UK legnagyobb tavát, laktam thai-okkal, dolgoztam skótokkal, angolokkal, kipróbáltam a vendéglátósdit, gyönyörködtem a skót tájban. Ideje tovább állni, mert ha maradok, azt csak időpazarlásnak érezném.
Ugyanakkor tele vagyok kérdésekkel. Nem tudom, most hol a helyem. Nem vagyok benne biztos, hoyg tényleg Dublin-ban akarok élni. Abban sem, hogy haza akarok menni, bár már azt sem bánnám.
Helyzetbe hozom magam, aztán majd meglátjuk. Szóval vagy megvetem a lábam Dublin-ban, és egy darabig ott maradok, vagy eltöltök egy-két hetet ott, körbejárom, majd hazamegyek, mert néha azt érzem, hogy a kalandot amit kerestem megkaptam, és felesleges tovább itt végeznem ezt a munkát. Szóval őrlődök, de majd kiforrja magát. A lényeg: irány Dublin. S ha már ott vagyok, megfejelem az egészet egy Coldplay koncerttel, ugyanis épp ott lesznek akkor, amikor én. Már meg van a jegyem. Kicsit furcsa ez a tanácstalanság érzés, ugyanakkor meg mekkora szabadság, hogy azon gondolkozok Skócia, Dublin, vagy Budapest.
