Pár szót a hotel működéséről. Rob roy hotel a semmi közepén van, ez az utolsó település a nagy, és híres Skót nemzeti park előtt. Utánunk már csak a skót felföld van. Viszont közel van Glasgow (kb 40km) és Edinborough is (kb 55km), így a vendégek töbsége úgynevezett coach csoport. Busszal jönnek, nálunk megszállnak, esznek alszanak, napközben elhúznak. Így az egész olyan,mint egy öregek othona. 60-98év közöttiek a vendégek. Botokkal, meg tolószékkel jönnek be. Tegnap tanultam egy új szót. Walking stick. Egy öreg fickó kérdezte, hogy nem láttam-e walking sticket. Mondom nem, de ha valaki megtalálta a portán leadta. Aztán, mikor jött vissza, hogy hol a porta, akkor jöttem rá, hogy a walking stick az sétapálca, de inkább mankó, amit láttam a sarokban az egyik asztal mellett. Csodálkoztam is rajta, hoyg valaki ott hagyta. Fickókám letette, hogy tudjon táncolni. Csak a menéshez kell neki bot, a tánchoz nem J
Ez a jó ebben, hogy minden új szóhoz egy story kapcsolódik. Volt egy srác aki a fekete papírt kereste, mert a vendég azt rendelt. A fönökök meg végig szivatták, hogy hu bakker az nagyon gáz, egyik főnök küldte a másikhoz, nagyon aggódó tekintettel. A srác már teljesen leizzadt, mire valaki megkegyelmezett neki, és elárulta, hogy valószínűleg fekete borsot kértek (black pepper) s nem fekete papírt.
Szóval mennek itt a sztoryk. Szerencsére mindenki vicces kedvében van, így nem unatkozunk.
