13 nap folyamatos kökemény munka után megkaptam az első szabadnapomat. :-)

hol is kezdjem.

Mondjuk a szabadnapot megelőző esténél. Éjfél körül jöttem haza a bárból, s losi a szobatársam már elég vidáman fogadott. Két thai csajszit, akik régen itt dolgoztak, csak összvesztek a főnökkel becsempésztek a staff blockba (itt vannak a dolgozók elszállásolva).

Láttam már szép nőket, deolyan szépeket, mint ők még soha. Olyanok voltak, mint valami kis ékszerek. Ragyogtak a szobában.Losinak köszönhetően egyre többet tudok meg a thaiokról. Kiderült, hogy az itt lévő thaiok nagyrésze rendkívül gazdag családból származik, mert csak ők tudják megengedni maguknak, hgy a gyerekeiket UK-be küldjék dolgozni. Olyan gazdagok, hogy azt mi el sem tudjuk képzelni.  Ez a két csaj is Bangokból származik,de valahol angliában dolgoznak s kb 400km-ről taxival jöttek el ide. NEm kevés fontba kerülhetett.

Azért furcsa egy világ ez. Thaiföldi hercegnők jönnek Skóciába az angolok WC-jét takarítani. Csak azért mert nekik egy év angol munka tapasztalat otthon aranyat ér. Kb adu ász a munkaerő piacon.

Velük dumázgattunk, vizipipát szívtunk, de mindenki elég visszafogott volt. Csak losi meg én voltunk magyarok, így küzdeni kellett azért, hogy angolul beszéljünk. Elég későn feküdtem le. Kb 3-4 körül. Másnap kelés 9.15. A terv az volt, hoyg megyek Stirlingbe a közeli városba bankszámlát niytni. Gyors reggeli aztán futás a buszra.

A buszmegálló szuper titkos. Semmi jelzés. Ha az ember nem tudja, hogy ott a megálló simán továb megy. Közös megegyezés alapján az egyik ház sarka a megállóhely.

Mikor odaértem meglepően sokan várakoztak, kb 15-20-an. Mikor közelebb értem akor vetem észre hoyg ezek a mi vendégeink. S mivel én itattam őket előző este megismertek és mosolyogva üdvözöltek. Igazi sztár voltam. Tök jól esett. De nem nagyon voltam beszédes hangulatban, így hamar békén hagytak.

Aztán jött a busz. Felszálltunk. Én egyx kicsit elaludtam,  egy bácsi leült mellém, s egyszer csak arra ébredtem, hgy valamit mond. Dugóba kerültünk, és arra reagált valamit. Onnantól végig dumáltunk. Megtudtam, hoyg 25 évig élt Los Angelesben, meg egy darabig új zélandon majd Ausztráliában. Számítástechnikai cégnél dolgozott. de nem ismerte NEumann Jánost. Pedig mondtam neki, hogy alkotta meg azt első számítógépett, de ő vitázott, hoyg nem, Segítsetek. Rosszul tudom? Szerintem ő volt. Na mind1.

Aztán megérkeztünk. Irány a bank, hamar megtaláltam. Kiderült, hyg a papír, amit kaptam a munkáltatótól rossz. Elírták a nevemet rajta, Balasz lettem, s így nem egyezzik a személy ig-val, szóval nem fogadták el. Mehetek újra. Mind1

Nem ez számít. Neki vágtam a városnak, ami elképesztő. 15-16. sz-i épületekkel van tele, s hihetetlen a hangulata. Vagy 2 órán keresztül sétálgattam, közben 4-szer eleredt az eső. De nem volt vészes. Itt sosem vészes.Csak olyan jelzésértékű, hogy azért ne felejtsd el, hogy angliában vagy. Persze pulcsi széldzseki szükséges. De fagyit azért árulnak az utcán. Elvégre nyár van, meg 15 fok. Ja és a boltok tele vannak rövid nadrággal. Ki hordja őket azt nem tom.

Aztán ahogy sétálgattam egyszer csak egy kapuban megszólított egy fickó, hgy épp most kezdődik egy tárlat vezetés, van.e kedvem csatlakozni. Börtön múzeum. Kérdezem, hyg ez nem túl lehangoló, meg scarry, s mondta, hoyg inkább funny.

Végülis belevágtam.

7 ír csajszival mentem végig. Vicces volt. Bejött egy nő, korabeli ruhában s pár szót mondott a börtönről, olyan varázsanyós, vészjósló hangon. Aztán magunkra hagyott minket. A föld alatt, egy dohos börtönben. Egyezrcsak kivágódott az ajtó és berontott rajta egy fickó  börtönőrnek öltözve. Csajok hatalmasat sikítottak.  Onnantól kezdve ő vezetett minket. S végig szivatott bennünket, mintha börtönlakók lennénk. Egészen jó kis műsort nyomott. Nem értettem mindent, de a nagyját igen. Aztán a fickó eltűnt, s később megjelent szökött fegyencként. Menekült meg ordítozott, s ő is mondott pát hasznos infót a börtönről. Nagyon érdekes volt, ahogy a tárlatvezetést egy kis színházzal vegyítették. Megadta a hangulatot. Aztán volt egy rész, amit egyedül néztünk meg. Felmentünk egy toronyba, ahonnan látni az egész várost, s a torony alatt épp egy skót dudás játszott. Nagyon nagy émény volt a skót tájat bámulni dudaszó kíséretében. Aztán lementünk. Volt egy kis rész a mai modern börtön életről, majd kifelé kb ugyanott mentünk ki ahol bejöttünk. S mivel a következő csoport már megérkezett a fickó újra nyomta a showt, s a hangoktól annyira megijedtek az ír csajok, hogy futva menekültek ki. Én meg előttük voltam egy kicsoivel, és épp a falon lévő képet nézegettem,  s ahogy menekültek kifelé hátra felé nézegetve belém botlottak, s hatalmasat sikítottak. Végül én lettem a börtön legijesztőbb eleme.:-)

Egyébként maga a múzeum nem volt nagy szám. Viszont ezzel a műsorral tökre feldobtak, és maradandó élménnyé tették. Ügyes. Le a kalappal.

Börtön után, egy templomba botlottam, s nem vagyok egy hívő fajta, de benéztem. S ami ott fogadott az lenyűgözött. Egy 16.századi épület volt, gigantikus magassággal, s olyan hangulattal, hoyg az hihetetlen. Gyönyörű zene szolt bent, úgyhogy annyira megfogott, hoyg 1 fontért még gyertyát is gyújtottam. Nem tudom miért. Csak úgy mindenért.

Megnéztem egy nagyon régi temetőt is, meg kicsit nézelődtem a boltok között. Találtam egy messze földön híres zene boltot. Fefének maga lenne a paradicsom. Egész olcsó. Ott tuti veszek majd valami skót rock punk zenét. Csak megvárom az első fizum.

Hazafelé már ismerősként köszöntem a buszsoförnek, aki úgy dobott ki a hotelnél, hogy meg sem ált csak lassított. A guruló buszról ugrottam le a körforgalom előtt.