Hu de rég írtam, kicsit elúsztam. Kéne egy íródeák, aki pötyög helyettem. Élmény az van bőven csak a gépelési vágy hanyatlott. Voltam újra Stirlingben, megnyitottam a számlát, még dumáltunk is az ügyintézővel. Egyre otthonosabban mozgok ebben a UK közegben,s  az nagyon jó érzés. Azért még bőven van mit fejlődnöm. Bőven.

Bank után elmentem a stirling-i kastélyba. Nagyon érdekes volt. Furcsa egy kastéyl. Nem nagy, de olyan zegzugos. Teljesen más,mint nálunk a várak. Ahogy sétálgat az embetr a falak között néha csakúgy belebotlik egy kertbe, meg fákba, bent a kastély udvaron.  Nagyon kellemes harmóniája a kőnek és fűnek.  Mert néhány részén simán füves. Ez itt Skócia mindenhonnan kinő a fű, annyi eső esik, és annyira nem gyilkos a napsütés.Kértem a pénztárnál audió vezetést is. Kaptam egy kis magnót és abban elmesélték a vár történetét. Az elején annak örültem, ha azt tudtam éppen hol tartunk, mert vannak benne utasítások. Nézzen balra, menjen át a kapun és nézzen fel, én meg az elején azt sem tudtam egyáltalán jó helyen vagyok-e. De aztán belejöttem.  Három órán keresztül barangoltam a kastélyban.

Aztán visszafelé megint benéztem a kedvenc templomomba, találkoztam egy szoknyás pappal, akivel próbáltam kicsit dumálni, de hamar lepattintott, mindegy, majd meggyónja. Viszont találtam egy zongorát a templomban. Legközelebb megkérdezem használhatom-e. Ott játszani hihetetlen lenne. Abban az atmoszférában, meg abban az akusztiikában. De ahogy a pap lepattintott, arra következtetetk, hogy lehet, hogy jelentősebb adományt kell tennem, hogy hozzáérhessek.

Gyorsan elment a nap. Még egy látnivaló van Stirlingben, a Wallac emlékmű, s akkor ez a város kipipálva.