Michellenek és Clairenek hívták a két skót hölgyet, akikkel a repülőgépen megismerkedtem. Középkorúak voltak, testvérek  és nagyon érdeklődők. Elmeséltem hova igyekszem, s miután kiderült, hogy ők is arra felé mennek, rögtön felajánlották, hogy elvisznek kocsival. Volt egy utitervem, amit még a közvetítő cégnél kaptam, kb 6 átszállást, és 7óra utazást írt a lista. Mikor a két hölgy megnézte, tudatták velem, hogy mi nem a központi reptérre érkeztünk, hanme Glasgow mellé Prestwickbe. Szóval akár ki is dobhatom az utitervet. Jól indult. Pár órával később azt vettem észre, hogy egy hatalmas, jobb kormányos Fordban ülök, ésMichellel és Clairrel az új barátaimmal  hasítunk végig Glasgow-n. Tényleg gyárváros. Bár mi az elkerülő úton mentünk, s állítólag beljebb sokkal szebb. Úgy vettem észre, hogy a skótok között két klub van. Van, aki Glasgow-t szereti jobban, van aki Edinborgh-ot.

Kiraktak a buszpályaudvaron, hajtogattam neki két szuvenír origamit,Clair-nek egy madarat, mert olyan szabadnak tűnik, mint egy madár, Michelle-nek pedig egy virágot, mert olyan csodálatos volt, mint egy virág. Teljesen meghatódtak.  Megölelgettük egymást, aztán elválltunk. Már ezért megérte kijönni.

Aztán két órát vártam a buszpályaudvaron figyelve a skótokat. Nem is olyan csúnyák a lányok itt. Bár sok pocok fejűt láttam köztük, azért egészen csinosak. Kértem útbaigazítást az információnál, vigyáztam egy idős néni csomagjára, aztán váltottunk pár szót , majd találtam pár prospektust a környékről, s kiderült, hogy a híres William Wallace (akiről a Mel Gibsonos Rettenthetetlen  című film készült), itt élt, harcolta, aztán hallt meg.  Olyan is hangulata a tájnak, meg a műemlékeknek itt, mintha visszaugranánk a 16-17. századba. 

Aztán megjött a busz, felszálltam, szóltam a sofőrnek, hogy a Rob Roy hotelhez megyek, mondta, hogy megáll ott. Ez itt teljesen normális. Mindenki ott száll le a buszról, ahol akar. Csak szólni kell, hogy itt álljon meg,s már le is pattanhatsz.

Aztán megérkeztem. Tényleg a semmi közepe. Viszont a táj hihetetlen üde, a levegő pedig elképesztő. Olyan zöld szín van itt, ami sehol máshol. S ahogy esteledik, mintha elkezdene világítani. Gyönyörű. Ha az ember sokáig nézi, teljesen átjárja.

Besétáltam a recepcióra, s megkérdeztem az ottani srácot, hogy Do you speak hungarian?

Erre elmosolyodott, és bemutatkozott: Viktor. Teljesen jó fej. Szívélyesen üdvözölt.

Otthon sokat poénkodtunk, hogy olyan lesz, mint a Waczak szálló című sorozatban, de mikor ott álltam a recepciónál tíz percig, nem hittem el a hasonlóságot. A recepció előtt két ajtó van, s mint valami bohózatban felválltva lépkedtek be rajta. Jött egy mogorva fickó, aki Amanda Black-et kereste, aki nem létezett a nyilvántartás szerint, bejött egy kopasz csóka rohanva, és életmentő mellények (?!) után kutatott, majd egy magyar srác, aki meg akarta verni az egyik thai srácot, amiért kipakolta a ruháit a mosógépből, majd megjelent a Chuk a skót pincér, akinek egy szavát sem értettem, majd visszajött a kopasz fickó továbbra is a mentő mellényeket keresve, végül egy magyar lány,a ki közölte, hogy a világ legrosszab helyén vagyok, de azért próbáljam meg élvezni. J

Viktor szépen felkészített a főnökre Rosalindára, aki aztán meg is érkezett. Kedves, idős hölgy. De már ránézésre kiszámíthatatlan. Óvatos leszek vele. A skót akcentus hihetetlen. Kb mondatonként két szót értek belőle, s próbálom abból kikövetkeztetni, mit mondanak. De majd ez is jobb lesz. Az angolom tuti fog javulni ugyanis mindenki más nemzetiségű. Nem mondom, hogy a legtisztább angolt használják, de annyira nem gáz. Aztán este már egyből befogadtak a magyarok. Sörrel kínáltak, én meg  a mennyekbe juttattam őket az otthonról hozott pick szalámival. Este megnéztük a helyi kocsmát, de csak visszafogottan. Megittam az első whiskymet skóciában a rohadt midges-eket hessegetve. Olyasmik,mint a muslincák, csak egyfolytában rászállnak az ember fejére, és csiklandozzák, ahogy sétálgatnak. De legalább nem csípnek. Találkoztam egy sráccal, aki elektronikus zenéket ír szintivel, s van a szobájában egy szinti. Rögtön lecsaptam rá, és eljátszottam neki az egyik szerzeményem, egészen tetszett neki. Ma megismerkedtem egy lengyel sráccal, aki pedig gitározik. Délután megyek majd át hozzá.

A szállás koli hangulatú. Kibírható. A fizetés tényleg elég jó lesz. S az angolom is fog javulni. Azt gondolom, indulásnak jobb helyre nem is kerülhettem volna.