Skót kaland

Két időseb takarító asszonysággal mentem Glasgowba, ők is szabadnaposak voltak, és neki indultak. Jó volt, hogy legalább volt valaki, aki nagyjából tudta, hol kell átszállni, stb.

Amint megérkeztünk elválltunk, ők mentek vásárolgatni, én meg csak úgy lófrálni. Tényleg nem volt semmi tervem. Direkt nem néztem utána, hogy mit érdemes megnézni Glasgow-ban. Hagytam, hogy a város vezessen. Amint elválltam az útitársaimtól, kettőt léptem, s megszólított egy fiatal lány az utcán. Valami non profit szervezet tagja volt, nem teljesen értettem, mit akart. Viszonylag hamar békén hagyott. Még, ha csak egy adomány gyűjtő volt, akkor is jó érzés volt egy glasgow-ival beszélgetni. Aztán tovább mentem, és megláttam egy zene boltot. Muszáj volt bemennem. Fefének maga lenne a paradicsom.  Egész olcsók itt a dvd-k meg a cd-k. Olyan együttesek voltak, akikről nem is hallottam. Le is emeltem a polcról egy ingyenes magazint. Helyi Pesti est-nek tűnt, de mikor belelapoztam láttam, hogy tele van szmomra ismeretlen bandákról, albumokról leírással. Jól végig mazsolázom, és bővítem a zenei tudásom. Érdemes lesz, ugyanis míg bent voltam olyan jó zenék szóltak, hogy egyszerűen nem tudtam kijönni  a boltból. Szívem szerint minden szám után rohantam volna a pulthoz megkérdezni, hogy ez mi. Az eladók, meg igazi válogatott banda. Hulla laza jófejek. Érdemes velük beszélgetni, még csak módjával próbálkoztam, mert azért a glasgow-i akcentus keverve a  szlenggel számunkra nem annyira érthető.Viszont szembesülnö kellett vele, hogy itt még mindig tart a Trainspotting láz.Tele volt a bolt a könyvvel, meg Irvine Wellsh (ő írta) más regényeivel is. Egészen sok van neki. Azt hittem egy két könyves fickó, de nem. Miután zeneileg teljesen feltöltődtem, kiléptem újra az utcára. Egy utca zenész srác épp akkor kezdett el játszani. De annyira gyönyörűen énekelt, hogy nem tudtam tovább menni. Lekellett ülnöm vele szemben a lépcsőre. És ezzel nem csak én voltam így. Szépe lassa gyültünk Glasgow Concert Hall lépcsőjén, mert közbenészre vettem, hgy ez az. A srác csak játszott, meg énekelt, mi meg ott ültünk és élveztük, hihetetlen volt. Adtam is neki némi aprót. Aztán egy idő után a szomszéd sarkon elkezdett egy skót dudásjátszani. S túl közel volt, így teljesen megölte a hangulatot. Tovább mentem.

Glasgow olyan, mint egy legó város. Tökre egyforma. Minden merőleges mindenre, épp ezért könnyű benne tájékozódni, viszont minden utca kb azonos szélességű. MNincs kis utca meg nagy utca. Olyan, mintha szétgereblyézték volna  a várost. Szépen egyenletesen oszlik el. S a híresebb épületei is teljesen beolvadnak a házak közé, nincsenek terek, vagy legalábbis alig. Persze én csak a city centerben voltam, kijjebb majd legközelebb megyek.

Következő állomásom a modern művészetek múzeuma volt. Belebotlottam, s mivel ingyenes volt benéztem. Elég modern volt. Már-már érthetetlen. „Ez meg mi?” érzésem volt.

Viszont a legfelső szinten volt egy kiállítás  a leszbikusokról, melegekről, transzvesztitákról. A kiállítás maga nem volt olyan nagy szám, viszont volt egy kis pihenő videó szoba, ahol inetjúk voltak melegekkel, meg leszbikkel, s gondoltak a külföldiekre is, így feliratos volt. Teljesült egy álmom. Úgy hallgatni a skótot, hogy közben értem is :-)

Aztán még sétálgattam. Megtudtam, hogy Glasgow-ban egyetlen metró vonal van. S az egy egyszerű kör. Hihetetlen praktikusra tervezték ezt a várost. Mintha körzővel és vonalzóval építették volna fel, s nem csak úgy kialakult. Viszont elég szürke az egész. Lementem a Clyde folyóig, s amint az ember kilép a city centerből, belebotlik a veszélyesebb Glasgowba. Egyből pénzt akartak kérni tőlem.  Can I have any Change for tee? Nálunk kajára kérnek az alkoholista csövesek, itt stílusosan, ha már a UK-ben vagyunk, teára gyűjtenek.

Miután jól elfáradtam, lejrtam a lábam, elindultam vissza a bsuzhoz, és útközben újra belebotlottam a non profit szervezetes csajsziba. Megint megszólított. Azt hittem nem ismert meg, és újra probálkozik, de nem. Megkérdezte milyen napom volt, merre jártam, s elkezdtünk beszélgetni. Tényéleg beszélgetni. Nevetgéltünk poénkodtunk, beszéltünk a városról, meg kicsit magunkról, adott tippeket mit nézzek meg, sőt ahogy magyarázott, merre kell mennem, tök közel jött, s úgy mutogatott. Magamban gondoltam: Hmm helló bébi. Aztán nekem mennem kellett a búszra, így elválltunkén Good bye-jal köszöntem el, ő meg mosolyogva See You later-rel. 10 centivel a föld felett jártam. Nagyon jó volt dumálni vele. Egy helyi csinos lánnyal, aki még jófej is.

Aztán húzás haza. Teljesen feltöltődve, és feldobódva értem vissza. Másnap a meló is tök jól ment. Egyre többet dumálok a vendégekkel. Most van pár francia, meg német vendég, velük azért egyszerűbb. Egy kicsit azért itt idős gondozók is vagyunk. Tegnap át kellett tolnom egy idős nénit tolókocsival a hotelből az étterembe. Megküzdöttem az ajtókkal mire bejutottunk. Anéni rugdosta a ksi lábaival, én meg toltam, ahogy bírtam, kvázi faltörökosnak használtuk a tolókocsit. Aztán rájöttem, hogy érdemes megfordítani, és hátra felé behúzni mert úgy egyszerűbb. Ezen felbátorodva a z étterem lépcsőjénél lévő rámpán is így mentem fel, szegény néni, meg majdnem kiesett előre a székből. Kétszer verte be a könyökét, egyszer a bokáját, s a végén majdnem kiesett, mire megérkeztünk. Meg se köszönte, hogy áthoztam. Nem is értem miért?

Meló gyorsan eltelt, alig van vendég, így hamarabb elengedtek. Hazaérve ettem egy kis gomba levest a thai-oknál, megkínáltam őket egy ksi vörös borral, kivették a szálkát az újamból, ami nem is tudom, hogy került bele. Dumálgattunk iszogattunk, szobáró szobára jártunk. A kellemes koli hangulat visszatért. Már el is felejtettem a két nappal ezelőtti csüggedésem. Egyik Thai csajszi épen szakított a pasijával, így vele dumálgattunk, lelket ápoltunk. S ami hiányzott, a mélyebb beszélgetés, az végre elérkezett. Azért kihívás volt angolul dumálni az emberi kapcsolatokról, meg érzésekről, tapasztalatokról, de egész jól boldogultunk.

Losi a szobatársam haza ment 3 hétre, államvizsgázni, reggel 4-kor indult, így vele virrasztottam. Furcsa volt látni,ahogy pakol. Elvileg visszajön, de ki tudja lesz-e itt helye. Beszélgettünk a hazatérésről, s hgy az emberezt hogy éli meg. 1-2 év után mikor hazaöltözöl minden olyan idegen, a barátaid, a szüleid, a helyszin, s tele vagy élmémyekkel, melyeket ők nem értenek. Megcsapott ennek az egésznek az előszele. Még nagyon messze van, mikor én hazamegyek, de átérzem amiről Losi mesélt, s egyszer én is megélem ezt. Talán másként.

3-kor kidöltünk. Őt négykor keltették, én nem ébredtem fel. Csak reggel, az üres szobában.

Nagyon más Losi, mint én, de van benne valami ami szeretném, ha bennem is lenne, s van benne valami, amiért örülök, hogy én más vagyok. Mikor beköltözött hozzám nem örültem neki. Túl eleven, mindig a középpontban van, igazi bohóc alkat, de közben rendkívül okos, bár néha sokat beszél, de jókat mond.

Ma mikor bementem a többiekkel ebédelni, azt éreztem van bennem egy kicsi belőle. Az ember nem véletlenül találkozik másokkal.

Ja, el is felejtettem leírni, hogy csatlakoztam a szektához. Golyófejű lettem. Elkövettem azt  ahibát, hogy rábíztam magam az egyik kigyúrt srácra. Mondtam neki, hogy nekem nem ilye katonai séró kell, mint az övé hanem… S erre ő, tudomtudom testvér. Alul rövid felül hosszú. S akkor azt éreztem, tényleg tudja, mit akarok. Mikor végeztünk, akkor derült ki, hogy számára az alul rövid felül hosszú azt jelenti, hogy alul 1 mm, felül 2.

Szóval most maki fejem lett. Mintha hadseregben, vagy börtönben lennék. Viszont a jó hír, hogy ennél már csak jobban fogok kinézni.

Elég! Pár napja éreztem először azt, hogy elég. Sok a meló, nagy a nyomás, elég ebből a nomád koli hangulatból. Örök hidegháború a szobatársammal a dohányzás miatt. Rászokott, hgy a szobában gyújt rá. Mindenki minden est e részeg, és lemegy 16 évesbe. Ugyanazok az éretlen poénok a szex körül, vihogás, faszkodás. Felejtős, hogy az ember időben lefeküdjön és pihenjen. S mikor hazaérkezve 11-kor  amelóból nem vágyok másra csak kajára ge yforró fürdőre, meg alvásra, akkor a szobámba lépve 4 részeg kollega fogad. A szoba telefüstölve,  s a stílus és az emlekedetség a megszokott szintű. Akor éreztem, hogy kinőttem ebből a koli életből. S rádöbentem arra, mennyire hiányzik az igazi beszélgetés. Puffogva feküdtem le aludni. Egyetle jó hir a napban, hogy szabdnapos leszek más nap. Irány Glasgow. El innen, mert besokaltam.

El sem tudjátok, milyen érzés őket olvasni :-)

Hihetetlen,s nagyon jól eső. Nélkülük olyan lenne, mintha csak a semmibe beszélnék. Igyekeztem mindenkinek válaszolgatni, szal ha még nem vettétek észre, nézzétek meg az általatok írt hozzászólást, s annak közelében találtok pár sort tőlem. Elég fura a komment része ennek a blog oldalnak. Nem vagyok teljesen megelégedve vele, de ez van.

Köszi a személyes levelekt is azokra is valászolgatok.

Csak így tovább.

Ja, és páran írták, hgy bocsi hogy olvasom a blogot, meg hogy elküldtem ennek annak. Semmi gond. Azért írok blogot, hogy bárki olvassa, szal nincs semmi megkötés, vagy klubtagság. Bátran szorjátok az éterben. Hadd olvassa, akit érdekel egyáltalán.

Nagy happiness

(ez a helyi szleng. Az izé, meg a bigyó, meg a hogyishívják helyett használjuk. Ha nem tudunk valamit angolul, egyszerűen csak hapinesnke hívjuk)

Némi hasonlóságot vélek felfedezni egy fura szekta, és a rob roy hotel között. Mindenki egyenruhában van(mikor meglátjuk egymást civilben, szinte meg sem ismerjük a másikat)Kvázi a divat fogalam itt megszűnik. Munkaruha, vagy mackó nadrág. Mindenki azonos órabérért dolgozik.Tökéletes vagyon megosztás, nincs gazdag, szegény. S a legújabb lépés a rob roy séró. Van fodrász a környéken, csak 6 font, meg időpont foglalós macera. Viszont van pár hajvágógép a szálláson, így mindenki egymásnak nyírja a haját. S hát nem sokat kreatívkodunk. Rövid legyen azt jó van. Várhatólag vasárnap, a szabadnapomon, én is csatlakozok a golyófejűekhez.

Nyelvészeti paradicsom ez a hotel. Lássuk a mai kínálatot. Délelőtt egy Glasgow-i fickóval dumáltam, Glasgownka külön nyelvjárása van. Maguk a Skótok sem értik teljesen, hát még én.  Jött még egy whales-i csoport,angolok folyamatosan vannak, s ma érkezett egy társaság Illinois-ből (USA).S perszer itt vannak a skótok. Már csak az írek hiányoznak a csoportképhez.  Hihetetlen, hogy mind ugyanazt a nyelvet beszélik. Ha nem tudnám, el sem hinném.

Van egy jellegzetes szaguk. Vagy illatuk? Nem tudom. Szagnak talán nem nevezném, viszont illatnak sem, az viszont biztos, hogy jellegzetes. Hívjuk kipárolgásnak (ez elég biosz óra hangulatú kifejezés,de jelenlg nem tudok jobbat) Szóval van egy sajátos kipárolgásuk. De nem csak a nőknek, a srácokon is éreztem már,ahogy elmentek mellettem. A lányok nem borotválják. Saját magam még nem teszteltem, de volt aki már személyesen is találkozott a pamaccsal. Ugyanakkor nem ritka, hogy szüzességüket megőrzik a férjüknek. Én még ennyi 22-26 éves szűz lányt nem láttam egy rakáson, mint itt. Viszont köztük is van az a fajta, aki nem bír várni, na ők viszont meglepően bevállalósak. Két véglet.

Viszont hihetetlen pozitívak, állandóan jókedvűek és mókáznak, úgyhogy tőlem aztán szőrős, büdös, szűz lányok is lehetnek, én bírom őket.

Megvolt pár napja az első élményem az angol közlekedésben. Biciklivel mentünk a közeli boltba a bringa úton. Ketten voltunk, s egymás mellett mentünk. Egyszercsak jött szembe egy másik bringás, s én jó magyarmódra lehúzodtam. De ez a bringás csak jött szembe, mire hátam mögül a magyar srác szól, hogy másik oldal. Akkor kapcsoltam, hgy bakker a Uk-ban vagyunk itt a baloldalon kell közlekedni. Utána bementünk a kocsik közé is. S én jófej módra lehúzodtam a baloldali sávban okosan. Ez azt jelenti, hogy a baloldali sáv jobb oldalára (tudjátok követni), kvázi az út közepére. Akkor jöttem rá, hogy bármenyire is ellenkeziki bennem a több éve belém ivódott  kresz, mégis teljesen az út bal oldalán kell mennem. Aztán rájötem arra is, hogy ezt a jobb-bal oldal dolgot az emberek önkéntelenül,mindenhol használják. Kvázi a járdán is. Folyamatosan belebotlottam emberekbe. S mivel skótokkal dolgozok együtt a bárpult mögött is él ez a szabály. Az első héten folyamatosan összeütköztünk.

Azért a legdurvább még mindig a körforgalom. Konkrétan halálfélelem. Folyamatosan az az érzése az embernek, hogy mindjárt jön szembe valami.

13 nap folyamatos kökemény munka után megkaptam az első szabadnapomat. :-)

hol is kezdjem.

Mondjuk a szabadnapot megelőző esténél. Éjfél körül jöttem haza a bárból, s losi a szobatársam már elég vidáman fogadott. Két thai csajszit, akik régen itt dolgoztak, csak összvesztek a főnökkel becsempésztek a staff blockba (itt vannak a dolgozók elszállásolva).

Láttam már szép nőket, deolyan szépeket, mint ők még soha. Olyanok voltak, mint valami kis ékszerek. Ragyogtak a szobában.Losinak köszönhetően egyre többet tudok meg a thaiokról. Kiderült, hogy az itt lévő thaiok nagyrésze rendkívül gazdag családból származik, mert csak ők tudják megengedni maguknak, hgy a gyerekeiket UK-be küldjék dolgozni. Olyan gazdagok, hogy azt mi el sem tudjuk képzelni.  Ez a két csaj is Bangokból származik,de valahol angliában dolgoznak s kb 400km-ről taxival jöttek el ide. NEm kevés fontba kerülhetett.

Azért furcsa egy világ ez. Thaiföldi hercegnők jönnek Skóciába az angolok WC-jét takarítani. Csak azért mert nekik egy év angol munka tapasztalat otthon aranyat ér. Kb adu ász a munkaerő piacon.

Velük dumázgattunk, vizipipát szívtunk, de mindenki elég visszafogott volt. Csak losi meg én voltunk magyarok, így küzdeni kellett azért, hogy angolul beszéljünk. Elég későn feküdtem le. Kb 3-4 körül. Másnap kelés 9.15. A terv az volt, hoyg megyek Stirlingbe a közeli városba bankszámlát niytni. Gyors reggeli aztán futás a buszra.

A buszmegálló szuper titkos. Semmi jelzés. Ha az ember nem tudja, hogy ott a megálló simán továb megy. Közös megegyezés alapján az egyik ház sarka a megállóhely.

Mikor odaértem meglepően sokan várakoztak, kb 15-20-an. Mikor közelebb értem akor vetem észre hoyg ezek a mi vendégeink. S mivel én itattam őket előző este megismertek és mosolyogva üdvözöltek. Igazi sztár voltam. Tök jól esett. De nem nagyon voltam beszédes hangulatban, így hamar békén hagytak.

Aztán jött a busz. Felszálltunk. Én egyx kicsit elaludtam,  egy bácsi leült mellém, s egyszer csak arra ébredtem, hgy valamit mond. Dugóba kerültünk, és arra reagált valamit. Onnantól végig dumáltunk. Megtudtam, hoyg 25 évig élt Los Angelesben, meg egy darabig új zélandon majd Ausztráliában. Számítástechnikai cégnél dolgozott. de nem ismerte NEumann Jánost. Pedig mondtam neki, hogy alkotta meg azt első számítógépett, de ő vitázott, hoyg nem, Segítsetek. Rosszul tudom? Szerintem ő volt. Na mind1.

Aztán megérkeztünk. Irány a bank, hamar megtaláltam. Kiderült, hyg a papír, amit kaptam a munkáltatótól rossz. Elírták a nevemet rajta, Balasz lettem, s így nem egyezzik a személy ig-val, szóval nem fogadták el. Mehetek újra. Mind1

Nem ez számít. Neki vágtam a városnak, ami elképesztő. 15-16. sz-i épületekkel van tele, s hihetetlen a hangulata. Vagy 2 órán keresztül sétálgattam, közben 4-szer eleredt az eső. De nem volt vészes. Itt sosem vészes.Csak olyan jelzésértékű, hogy azért ne felejtsd el, hogy angliában vagy. Persze pulcsi széldzseki szükséges. De fagyit azért árulnak az utcán. Elvégre nyár van, meg 15 fok. Ja és a boltok tele vannak rövid nadrággal. Ki hordja őket azt nem tom.

Aztán ahogy sétálgattam egyszer csak egy kapuban megszólított egy fickó, hgy épp most kezdődik egy tárlat vezetés, van.e kedvem csatlakozni. Börtön múzeum. Kérdezem, hyg ez nem túl lehangoló, meg scarry, s mondta, hoyg inkább funny.

Végülis belevágtam.

7 ír csajszival mentem végig. Vicces volt. Bejött egy nő, korabeli ruhában s pár szót mondott a börtönről, olyan varázsanyós, vészjósló hangon. Aztán magunkra hagyott minket. A föld alatt, egy dohos börtönben. Egyezrcsak kivágódott az ajtó és berontott rajta egy fickó  börtönőrnek öltözve. Csajok hatalmasat sikítottak.  Onnantól kezdve ő vezetett minket. S végig szivatott bennünket, mintha börtönlakók lennénk. Egészen jó kis műsort nyomott. Nem értettem mindent, de a nagyját igen. Aztán a fickó eltűnt, s később megjelent szökött fegyencként. Menekült meg ordítozott, s ő is mondott pát hasznos infót a börtönről. Nagyon érdekes volt, ahogy a tárlatvezetést egy kis színházzal vegyítették. Megadta a hangulatot. Aztán volt egy rész, amit egyedül néztünk meg. Felmentünk egy toronyba, ahonnan látni az egész várost, s a torony alatt épp egy skót dudás játszott. Nagyon nagy émény volt a skót tájat bámulni dudaszó kíséretében. Aztán lementünk. Volt egy kis rész a mai modern börtön életről, majd kifelé kb ugyanott mentünk ki ahol bejöttünk. S mivel a következő csoport már megérkezett a fickó újra nyomta a showt, s a hangoktól annyira megijedtek az ír csajok, hogy futva menekültek ki. Én meg előttük voltam egy kicsoivel, és épp a falon lévő képet nézegettem,  s ahogy menekültek kifelé hátra felé nézegetve belém botlottak, s hatalmasat sikítottak. Végül én lettem a börtön legijesztőbb eleme.:-)

Egyébként maga a múzeum nem volt nagy szám. Viszont ezzel a műsorral tökre feldobtak, és maradandó élménnyé tették. Ügyes. Le a kalappal.

Börtön után, egy templomba botlottam, s nem vagyok egy hívő fajta, de benéztem. S ami ott fogadott az lenyűgözött. Egy 16.századi épület volt, gigantikus magassággal, s olyan hangulattal, hoyg az hihetetlen. Gyönyörű zene szolt bent, úgyhogy annyira megfogott, hoyg 1 fontért még gyertyát is gyújtottam. Nem tudom miért. Csak úgy mindenért.

Megnéztem egy nagyon régi temetőt is, meg kicsit nézelődtem a boltok között. Találtam egy messze földön híres zene boltot. Fefének maga lenne a paradicsom. Egész olcsó. Ott tuti veszek majd valami skót rock punk zenét. Csak megvárom az első fizum.

Hazafelé már ismerősként köszöntem a buszsoförnek, aki úgy dobott ki a hotelnél, hogy meg sem ált csak lassított. A guruló buszról ugrottam le a körforgalom előtt.

Hihetetlen! De tényleg.

El vagyok dugva Skóciában, de közben mintha a világ közepén lennék. Mivel egy hotelben dolgozom, ahol rengeteg féle ember megfordul, csak kapkodom a fejem. S mindet én itatom. 4 napja indiaiakkal beszélgettem, 3 napja francia cserediákokkal, tegnap érkezett egy dél wales-i csoport, plusz egy német idős hölgyel próbáltam németül kommunikálni, ma jött 15 holland. S mindeközben folyamatosan skótokkal és thai-okal vagyok körülvéve.

Az elmúlt 10 napban folyamatosan napi  10-12 órát dolgoztam. Szinte ott élek a bárban. Viszont óra bérben vagyok, így egész jó fizetésem lesz.Jövőhéten már lesz 2 szabadnapom. S nem is baj, hogy ennyit dolgozom, mert ott tudok igazán tanulni. A főnöktől, vendégektől. Melón kívül csak punnyadás van. Ez a tíz nap olyan volt, mint egy kiképzés.Lábaim megerősödtek, megtanultam szinte mindent a melóról. A „szakmai” angolom is fejlődött. Megtanultam a mértéegységeket, a söröshordót, a söralátétet angolul. Tudom, mikor mit kell mondanom, s kb értem mit rendelnek. Egyébként a vendégek nagyon jófejek. Simán lehet velük dumálni. Csk még nem nagyon értem őket.Próbálnak poénkodni, én meg csak szőke nősen nevetgélek. Alig várom már, hogy értsem őket, akkor imádni fogom ezt a melót.

Ma a bárban egy nő apró pénzzel fizetett, és a sok peny között egyszer csak egy magyar tíz forintost találtam. Nem hittem a szememnek. Itt vagyok skóciában, és egy angol hölgy forinttal akart fizetni. Mondtam neki, hogy ez magyar pénz, és én meg magyar vagyok nagy vigyorral az arcomon, erre azt mondta, hogy tartsam meg, majd jó  lesz othon. Szóval forintban kaptam borravalót Skót földön.

Napközben pedig egy idős pár megkérdezte, hogy van magyarul a köszönöm, s mikor megtanulták végig ezt ismételgették. Nem is kell nekem angolul megtanulnom. Megtanítom őket magyarul, bevezetem a forintot fizetőeszköznek, és minden frankó lesz.

Ma meg volt az első staff meetingem (szeméylzeti megbeszélés). Körbe ültünk s a főnök asszony elmondott egy két dolgot amire figyeljünk stb. Igazi nyelvlecke volt. Öröm volt hallgatni, annyira szépen beszélt angolul. A kiejtése az borzalmas, de a szóhasználat tetszett. Bár, ha én értettem, akkor valszeg nem volt túl szofisztikált. Erre mondta azt Losi a szobatársam, hogy ha utasítást adnka, az nem mindig egyértelmű, de ha lebasznak, annak minden szavát érted.

Tegnap lespanoltam a thai-okkal. Éjfél után jövök haza melóból, megyek be a staff building-be, s hallom, hogy az egyik szobában dumálnak. Csatlakoztam hozzájuk. Gyertyafényben borozgatva beszélgetett egy magyar meg egy thai csajszi. Leültem hozzájuk dumálni. Meg tudtam egy két dolgot a thaiokról. Azért nekünk nagy áldás az unio. Ők mit összeszívnak, mire kijönnek dolgozni. Elég drága is nekik, ezért többnyire a gazdagabb család sarjai dolgoznak itt.

Kiderült az is, hogy kígyót tartanak otthon, hogy elűzzék a gonosz szellemeket, meg a halottaiknak kis házikókat készítenek a kertbe, s néha raknak ki nekik enni-innivalót, azt, amit az adott családtag szeretett, pl: whisky-t, szivart, ilyesmit. És nagyon furán írnak. 46 betüjűk van.

Aztán áthívtak egy másik szobába, ahol már nagyban főztek. Körben ültek a földön, valami fura áramos fazékban rotyogott a víz, s apró marhahús darabkákat dobáltak bele, majd eszetlenül csípős szószba tették. Megkínáltak engem is, és egyből rávetettem magam a húsra. Nem sokat kapunk itt abból.

Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy egyedül maradtam a thaI-ok között, s automatikusan átváltottak angolról thaira. Ültem ott köztük a földön kajájukat falatozva, s hallgattam a nagyon vicces nyelvüket. Úgy éreztem magam, mint a travel chanel műsorvezetője.

Pár szót a hotel működéséről. Rob roy hotel a semmi közepén van, ez az utolsó település a nagy, és híres Skót nemzeti park előtt. Utánunk már csak a skót felföld van. Viszont közel van Glasgow (kb 40km) és Edinborough is (kb 55km), így a vendégek töbsége úgynevezett coach csoport. Busszal jönnek, nálunk megszállnak, esznek alszanak, napközben elhúznak. Így az egész olyan,mint egy öregek othona. 60-98év közöttiek a vendégek. Botokkal, meg tolószékkel jönnek be. Tegnap tanultam egy új szót. Walking stick. Egy öreg fickó kérdezte, hogy nem láttam-e walking sticket. Mondom nem, de ha valaki megtalálta a portán leadta. Aztán, mikor jött vissza, hogy hol a porta, akkor jöttem rá, hogy a walking stick az sétapálca, de inkább mankó, amit láttam a sarokban az egyik asztal mellett. Csodálkoztam is rajta, hoyg valaki ott hagyta. Fickókám letette, hogy tudjon táncolni. Csak a menéshez kell neki bot, a tánchoz nem J

Ez a jó ebben, hogy minden új szóhoz egy story kapcsolódik. Volt egy srác aki a fekete papírt kereste, mert a vendég azt rendelt. A fönökök meg végig szivatták, hogy hu bakker az nagyon gáz, egyik főnök küldte a másikhoz, nagyon aggódó tekintettel. A srác már teljesen leizzadt, mire valaki megkegyelmezett neki, és elárulta, hogy valószínűleg fekete borsot kértek (black pepper) s nem fekete papírt.

Szóval mennek itt a sztoryk. Szerencsére mindenki vicces kedvében van, így nem unatkozunk.

Ez  a hét nagyon pörgős. Kevesen vagyunk, és sok a vendég, így nem lesz szabad napunk, csak fejenként két fél nap, ami nem sok mindenre elég. Tegnap volt az első fél szabad napom, így neki vágtam  a környéken lévő hegyeknek. Gyönyörű, elképesztő. Szívem szerint kardot rántottam volna azt ordítva, hogy csak egy maradhat, miközben freddy mercury a háttérben énekel. Az  a hegy, amire felmentem inkább erdős, s nem az a tipikus sziklás mohás skót táj, viszont nagyon idillikus volt. Felmentem  a csúcsra, és mérföldekre elláttam (figyelitek,már a mérföld szót használom kilométer helyett). Volt egy rész ahol a fák egy völgy részben voltak, az út pedig a sziklák oldalán ment végig, így a hatalmas fenyőfák csúcsai, boka magasságban voltak. Mintha repültem volna felettük olyan volt. Aztán rohannom kellet vissza, mert délután háromkor már dolgoztam a bárban. S egy kicsit eltévedtem visszafelé a hegyről, s végül  már futnom kellett. Olyan voltam, mint egy eltévedt tájfutó térkép nélkül. Vagy négyórán keresztül csatangoltam a hegyekben, majd 9 órán keresztül pörögtem a bárban. Éjfélkor már alig álltam a lábamon. Azért még megittunk egy whiskyt meg néhány helyi sört, és eldumáltunk hajnali 3-ig.

Kaptam szobatársat.

Losi a beceneve, egyébként Losonczi Gergőnke hívják. Hihetetlen arc. kb 32 éves, s már volt itt a hotelben egy félévet, szóval visszatérő vendég. Kicsit sokat beszél, de jókat mond. Megfogja  adolgok lényegét. Egész jól kijövünk. Megosztja velem a sörét meg az internetet.:-)

Az angol alakul a melóban meg egyre jobb vagyok. Azért vicces ez a hotel. Tele van külföldiekkel, akik törik az angolt, ez a skót akcentus meg nem könnyíti meg a helyzetet. Így aztán mindenki csak kb érti egymást, s ebből azért vannak vicces storyk. Mindenki rohangál összevissza, s próbálja kitalálni, mit is kéne csinálnia. Olyanok vagyunk, mint valami kis majmok, a főnökök meg az állatidomárok.

Múlt héten megkértek egy magyar, meg egy thai srácot arra, hogy fessenek ki két szobát zöldre. Két napig dolgoztak, mire kiderült, hogy két másik szobát festettek ki kékre. Rossz szobát más színre. Ebből a projektből kihozták a maximumot.

Megvolt a nagy ütközet. A szombati buli. Ugyanis itt minden szombat este élőzenés mulatságot tartanak. Olyasmi,mint nálunk egy lagzi, vagy egy vidéki bál „piros bicikli” nélkül. (egészen jó zenét játszottak) Viszont ilyenkor a bár egy ostromlott erőd. Már előre készítettek, hogy csak nyugi, kemény lesz, de csináld ahogy tudod, segítünk. Két napja tanulom a szakmát, az angolomon még van mit fejleszteni, szóval kicsit tartottam tőle. Olyan volt, mint egy ütközet. Felvettem a ruhám, végig vonultam a folyosón, aztán jöjjön aminek jönnie kell. Jöttek is, vagy ezeren. Részegebbnél részegebb skótok. Egyszerre hárman ugráltunk a pultban. Elég keskeny szóval kerülgettük egymást össze- vissza. Aztán kialakult valami rend, s ahogy beszűrődött a táncteremből a zene, azt vettem észre, hogy olyan, mintha valami koreográfia szerint mozognák. Húzd le a fejed, hogy csapolhassak egy kis gint, dobj ide egy poharat, húzd be a hasad, mert nyílik a pénztárgép. Pörögtünk,mint az állat, de az egészben volt valami magával ragadó dinamika. Mikor reggel háromkor lefeküdtem, alig tudtam elaludni, pedig akor már benne volt vagy 15 kilométer (kb 12 mérföld) a lábamban.

A vendégek pedig jófejek. S bulizni azt tudnak. Mikor benéztem a tánctérre, egyszerre volt ijesztő és csodálatraméltó, ahogy az idősek buliztak. Persze ilyenkor vannak fiatalabbak is. Átjönnek a közeli falvakból. Életkor kb 30-60 közti.

Volt aki skótszoknyába jött. Ezek tényleg hordják, nem csak falunapkor műsort adni. Egy srác(kb korunkbeli) komplett skót népviseletben érkezett. Elég keménykötésű volt, s meglehetősen részeg. Azt gondoltam vele még lesz bajunk,de teljesen jófej volt. Tökre lespanolt velem. Mindig mondta, hogy Hi body (szevasz haver) és itt a body-t bodinak ejtik, s nagyon kedvesen hangzik.

Egész jól megy már a meló is. Lassan megtanulok minden féle piát. Azért vicces, mikor a vendég rendel valamit, én meg visszakérdezek, hogy az mi?, s elkezdik magyarázni, én meg követem az utasításokat, s már kész is a piájuk. Tegnap igy tanultam meg long wodkat készíteni. Fickó mondta, hogy ezt rakd bele azt rakd bele, s kész is volt. A skótok mindenféle szörpöket öntenek a piához. Sörre lime szörpöt, whiskyre limonádét, szóval sokat tanulok. Egyébként nem lehetnek rosszak. Meló közben nem ihatok, így még nem kóstoltam meg őket, de egyszer végig kóstolom az összesét.

Nagy kérdés volt bennem, mielőtt kijöttem, hogy vajon lehet-e a vendégekkel beszélgetni. S igen lehet. Olyan fickokkal, meg nőkkel futok össze, hogy hihetetlen. Valaki mndenárón el akarta velem hitetni, hoyg magyarországon élnek medvék. Aztán dumáltam a zenekar tagjaival a koncert után. Zenéről, meg Glasgow-ról, mert ők onnan jöttek, majd egy 35 körüli nő megkérdezte a nevem, aztán elmondta a barátainak, így aztán pár percmúlva az én nevemtől volt hangos  a bár. Bóóólááázs. Ők így ejtik. Thai csajok elkezdetk obamának hívni. Balázsból a Barackra asszociáltak, így obama lettem. A skótok a vezetéknevemmel játszanak, így lettem Matty. Lassan már mindenre hallgatok.

Aberfoyle (ők olyan németesen áberfojl-nak ejtik), vagyis maga a Rob Roy hotel, meg ez az egész meló, olyan mint egy edzőtábor a hegyekben. Napközben meló, közben rengeteget tanulok, este kis kikapcsolódás. Az tuti, hogy rengeteget tanulok, meg fejlődök, már így háromnap után is érzem. S a sok búcsú este valamelyikén mondta Szuszi (Emil barátnője), hogy más emberként fogok visszajönni, s akkor egy kicsit megilletődtem, hogy tényleg? Hát majd meglátjuk. Eddig egyetlen egy pillanatra sem bántam meg, hogy idejöttem, s egyetlen pillanatra sem jutott eszembe, hogy hazamennék. Ma már mondjuk anyuval álmodtam, szóval asszem ideje felhívnom, hogy kicsit megnyugtassam. J

Rájöttem, hogy a skót akcentus olyan, mintha egy köteg vattát tennél a szádba, s megpróbálnál úgy beszélni.

Egy kis angol-skót különlegesség. Most írom le őket, mert érzem, hogy pár nap múlva normálisnak fogom találni őket, nem pedig különlegességnek.

A mosdó kagylóban mindenhol két csap van. Egy a forrónak, egy a hidegnek, szóval a langyos vizet el lehet felejteni. A zuhanyzóban on-off gombbal kapcsolod be a vizet. Szóval a vízsugár erősségét nem lehet állítani.

A leveses kanaluk teljesen kerek, kör alakú nem mint nálunk olyan ovális, és rendkívül kicsike. Apu megőrülne tőle.

A konenktor háromlyukú, de mint kiderült ugyanolyan, mint nálunk, a harmadik csak biztonsági kapcsoló, mondván, hogy egy kisgyerek két hajcsatot be tud dugni a konnektorba, de hármat már nem. Ennek köszönhetően, minden magyart már az első nap megtanítják arra, hogyan kell a britt konnektort megerőszakolni. Csak egy toll kell hozzá, vagy egy villa, amit be kell dugni a felső lyukba, s az alsó kettőt már úgy használod, ahogy otthon. Lehet kapni átalakítókat is, s majd veszek is egyet, mert ez a módszer nem túl szimpatikus. De vicces, hogy a magyar ember milyen találékony.

A legmeglepőbbet ma találtam a bárban. A cukros üdítőikre ráírják, hogy know your limits, s felsorolják, hogy kinek mennyit tanácsos inni az adott üccsiből. pl: felnőttférfi nap 2-4, felnőtt nő 1-3, gyerek  1, s van mellette egy elhízott női piktogram áthúzva. Küzdenek a nép elhízása ellen. Bezzeg az alkoholon nincs semmi ilyesmi, s nem is foglalkoznak vele. Itt tényleg mindenki alkoholista. Meg tudtam, hogy egyáltalán nincs porno, se újság, se videó semmi. Egyik srác nagyon rá van kattanva, s felkutatta a környék összes városát, de nem talált.

JA és ami a legjobb, az utca kivételével, mindenhol tilos a dohányzás, minden zárt térbe tilos, értsd, étterem váróterem pub, stb. Így hálistennek hiába vagyok egész nap a bárban, este nem büdösen, hanem szinte patyolat tisztán megyek haza.

Az idő gyönyörű. Félve írom le, mert akkor tuti elromlik. De mióta itt vagyok, 4 napja, még nem láttam esőt.  Ma például egyetlen felhő sincs az égen. S itt a napfénynek tényleg értéke van. Imádom. De a felhőket is. Alig várom, hogy végre sétálhassak egy nagyot a környéken. Egyenlőre minden energiámat a melóra koncentrálom.  Kezdő vagyok még, meg kissé ügyetlen,de aranyosan csinálom, s a vendégeknek tetszik. Meg hálistennek tele vagyunk idősekkel, akik aztán tutira ráérnek, meg olyan nagypapásan, nagymamásan bíztatnak is, ami nagyon jól esik. Én meg mosolygok,mint a vadalma, s ezt bírják.

Megvolt az első munkanapom. Tényleg olyan vagyok, mint Manuel a Waczak szállóból. A végén már mutogattak a vendégek, hogy mit hol találok. J Hat féle csapolt sörük van, 15 féle whisky-jük, meg egy csomó tömény italuk. Nem is láttam még ilyeneket. Végig lógnak a bár pult felett a fejtetőre fordított üvegek

Ráadásul még furán keverik is. Sörre lime szörpöt öntenek, whiskybe csapvizet, vodkára limonádét szóval győzök rögtönözni. De egyre jobban megy. A skót akcentust még nagyon szoknom kell. Legtöbben sört kérnek szóval mikor nem értek egy kukkot sem akkor adok nekik egy korsó sört. Itt pint-ben mérik, és pájnt-nak ejtik.

Első nap délelőtt Viktorral a magyar sráccal voltam, aztán délután Chuck-kal a skót arccal, másnap pedig Aristiddel, meg Bobbal, akik szintén skótok, szóval az angol gyakorlással nincs gond. Van rá lehetőségem bőven. Egyébként chuck és arister nagyon jófejek, tök türelmesek, meg segítőkészek, tök jól esik, én meg tényleg gyorsan tanulok.

Próbálok már a vendégekkel is dumálgatni, már nagyon ügyesen hallgatok,csak akkor van gond, ha visszakérdeznek. Ha lenne hozzájuk felirat simán érteném, de így csak találgatok. Nem baj. Pár hét alatt ráááll  a fülem az akcentusukra. Már most érzem, hogy javulok. Tegnap volt egy fickó aki három pohár italt kért, majd miután fizetett elkezdte mondogatni, hogy triii triii. Néztem rá, hogy mi van. Mondtam Tree a fa kint van az erdőben, aztán meg megszámoltam  a poharait, hogy one two trii, de csak mosolygott. Mikor elment akkor jöttem rá, hogy tálcát akart (Tray), de én ezt úgy tanultam,hogy tréj-nek ejtjük. Hát itt nem. Szép lassan megtanulom az angol szavak skót változatát, s akkor már nem lesz gond.

Amúgy a báros melóval megfogtam az isten lábát. Nagyon élvezem. Saját kis kifutóm van, fel-alá rohangálok, adogatom a piákat, tisztára, mint Tom Criuse a koktélban, csak még kicsit lassabban. Napközben szoktak kaját is rendelni, úgynevezett bar meals-t, ezek kisebb kaják, nevezhetnénk büfé kajának, hamburger krumplival, leves szendviccsel, ja nekik ez a mániájuk. Levest esznek szendviccsel. Mi is ezt kapjuk ebédre, mikor először megláttam, arra gondoltam, hogy tyúkokat fogok tartani a szobámba, hogy húst is egyek. De hál istennek vacsorára kapunk rendes kaját is, vagyis valami arra emlékeztetőt.

Az emberek mindenfélék itt. Főleg idős párok jönnek, meg buszokkal érkeznek nyugdíjas csoportok, akik általában egy hétre maradnak. Reggel felkelnek, busszal elindulnak valamerre, s csak este jönnek haza. Szóval napközben nyugi van. 

Tegnap volt egy vicces élményem. Egy indiai fickó kért tőlem a magyar sráctól skót whiskyt. Globalizáció van,mint az állat, de én élvezem. Ja és aztán az indiai kisfia elővett egy rubik kockát, és elkezdett vele játszani.

Meló után meg indul a party. Igazi koli feeling. Szobában iszogatás dumázgatás. Tegnap egy szobában mulattunk japánokkal, thaiokkal, egy lengyel sráccal, meg egy skót fickóval. Olyan, mint egy nemzetközi kollégium, csak melózunk, s nem suliba járunk.

Egyébként a thaiok nagyon aranyosak. Egyfolytában kuncognak, meg nevetgélnek. Tök közvetlenek, meg viccesek. Ma ez egyik csajszi mellett reggeliztem, oda megyek hozzá, hogy leülhetek-e mellé, erre mutat a combjára, hogy akár oda is.

Összességében senkire sem panaszkodhatom. Pár nap után úgy érzem jó helyre kerültem. 

Michellenek és Clairenek hívták a két skót hölgyet, akikkel a repülőgépen megismerkedtem. Középkorúak voltak, testvérek  és nagyon érdeklődők. Elmeséltem hova igyekszem, s miután kiderült, hogy ők is arra felé mennek, rögtön felajánlották, hogy elvisznek kocsival. Volt egy utitervem, amit még a közvetítő cégnél kaptam, kb 6 átszállást, és 7óra utazást írt a lista. Mikor a két hölgy megnézte, tudatták velem, hogy mi nem a központi reptérre érkeztünk, hanme Glasgow mellé Prestwickbe. Szóval akár ki is dobhatom az utitervet. Jól indult. Pár órával később azt vettem észre, hogy egy hatalmas, jobb kormányos Fordban ülök, ésMichellel és Clairrel az új barátaimmal  hasítunk végig Glasgow-n. Tényleg gyárváros. Bár mi az elkerülő úton mentünk, s állítólag beljebb sokkal szebb. Úgy vettem észre, hogy a skótok között két klub van. Van, aki Glasgow-t szereti jobban, van aki Edinborgh-ot.

Kiraktak a buszpályaudvaron, hajtogattam neki két szuvenír origamit,Clair-nek egy madarat, mert olyan szabadnak tűnik, mint egy madár, Michelle-nek pedig egy virágot, mert olyan csodálatos volt, mint egy virág. Teljesen meghatódtak.  Megölelgettük egymást, aztán elválltunk. Már ezért megérte kijönni.

Aztán két órát vártam a buszpályaudvaron figyelve a skótokat. Nem is olyan csúnyák a lányok itt. Bár sok pocok fejűt láttam köztük, azért egészen csinosak. Kértem útbaigazítást az információnál, vigyáztam egy idős néni csomagjára, aztán váltottunk pár szót , majd találtam pár prospektust a környékről, s kiderült, hogy a híres William Wallace (akiről a Mel Gibsonos Rettenthetetlen  című film készült), itt élt, harcolta, aztán hallt meg.  Olyan is hangulata a tájnak, meg a műemlékeknek itt, mintha visszaugranánk a 16-17. századba. 

Aztán megjött a busz, felszálltam, szóltam a sofőrnek, hogy a Rob Roy hotelhez megyek, mondta, hogy megáll ott. Ez itt teljesen normális. Mindenki ott száll le a buszról, ahol akar. Csak szólni kell, hogy itt álljon meg,s már le is pattanhatsz.

Aztán megérkeztem. Tényleg a semmi közepe. Viszont a táj hihetetlen üde, a levegő pedig elképesztő. Olyan zöld szín van itt, ami sehol máshol. S ahogy esteledik, mintha elkezdene világítani. Gyönyörű. Ha az ember sokáig nézi, teljesen átjárja.

Besétáltam a recepcióra, s megkérdeztem az ottani srácot, hogy Do you speak hungarian?

Erre elmosolyodott, és bemutatkozott: Viktor. Teljesen jó fej. Szívélyesen üdvözölt.

Otthon sokat poénkodtunk, hogy olyan lesz, mint a Waczak szálló című sorozatban, de mikor ott álltam a recepciónál tíz percig, nem hittem el a hasonlóságot. A recepció előtt két ajtó van, s mint valami bohózatban felválltva lépkedtek be rajta. Jött egy mogorva fickó, aki Amanda Black-et kereste, aki nem létezett a nyilvántartás szerint, bejött egy kopasz csóka rohanva, és életmentő mellények (?!) után kutatott, majd egy magyar srác, aki meg akarta verni az egyik thai srácot, amiért kipakolta a ruháit a mosógépből, majd megjelent a Chuk a skót pincér, akinek egy szavát sem értettem, majd visszajött a kopasz fickó továbbra is a mentő mellényeket keresve, végül egy magyar lány,a ki közölte, hogy a világ legrosszab helyén vagyok, de azért próbáljam meg élvezni. J

Viktor szépen felkészített a főnökre Rosalindára, aki aztán meg is érkezett. Kedves, idős hölgy. De már ránézésre kiszámíthatatlan. Óvatos leszek vele. A skót akcentus hihetetlen. Kb mondatonként két szót értek belőle, s próbálom abból kikövetkeztetni, mit mondanak. De majd ez is jobb lesz. Az angolom tuti fog javulni ugyanis mindenki más nemzetiségű. Nem mondom, hogy a legtisztább angolt használják, de annyira nem gáz. Aztán este már egyből befogadtak a magyarok. Sörrel kínáltak, én meg  a mennyekbe juttattam őket az otthonról hozott pick szalámival. Este megnéztük a helyi kocsmát, de csak visszafogottan. Megittam az első whiskymet skóciában a rohadt midges-eket hessegetve. Olyasmik,mint a muslincák, csak egyfolytában rászállnak az ember fejére, és csiklandozzák, ahogy sétálgatnak. De legalább nem csípnek. Találkoztam egy sráccal, aki elektronikus zenéket ír szintivel, s van a szobájában egy szinti. Rögtön lecsaptam rá, és eljátszottam neki az egyik szerzeményem, egészen tetszett neki. Ma megismerkedtem egy lengyel sráccal, aki pedig gitározik. Délután megyek majd át hozzá.

A szállás koli hangulatú. Kibírható. A fizetés tényleg elég jó lesz. S az angolom is fog javulni. Azt gondolom, indulásnak jobb helyre nem is kerülhettem volna.

Sohasem értettem mire jó a blog írás. Aztán Gózi kiment Párizsba, és jó volt olvasni a bejegyzéseit. Otthon nem írnék ilyet, de most messze vagyok mindenkitől, ugyanakkor itt annyi élmény ér, hogy úgy érzem érdemes őket megörökíteni.

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nyelvtanilag, helyesírásilag és irodalmilag nem lesz éppen magas szintű. A hangsúly az iformáció megosztáson van.Általában 5 percben, rohanva, kapkodott gépeléssel születnek a bejegyzéseim. Meg amúgy sem írni jötem ide, hanem élni, és megélni minden élményt, de nagyon.

Azért ne higgyétek, hogy ilyen egyszerűen akarok letudni mindenkit.Nyugodtan írhattok e-mialt, válaszolok rá. Ugyanakkor ne fogjátok vissza magatokat a kommentekkel.

Na csapjunk bele!